Kedves Olvasók!

Számtalan gondolat marad ki mind a honlapról, mind a magazinból. Ezért úgy gondoltam, hogy - nem a divatot követve, de azt kihasználva - egy naplóféle írásába kezdek, ahol időről időre bejegyzem gondolataimat, megosztom önökkel, veletek, - legyenek azok jók vagy rosszak. Egy biztos: mindenképpen a röplabda sportág érdekében születnek! És hogy ne legyen egyoldalú a gondolkodásom, az e-mail címemre írt kérdésekre, felvetésekre, ígérem, őszintén válaszolok, reagálok. Csak annyit kell tenni, hogy a honlap bal oldali részén rá kell klikkelni az E-mail nekünk linkre és megírni, ami kikívánkozik.

3./ 2007. 12.27.

Hát, ugye, a blog, mint egyfajta napló, azt kívánná, hogy rendszeresen, lehetőleg naponta írjak bele, tegyem közzé örömöm, bánatom. Ezzel szemben – igaz, minden nap gondoltam rá az elmúlt időszakban – alig jegyzek fel valamit a virtuális lapokra. No, de most változtatok ezen.

Egész éves élményeimet két részre osztottam: a rosszra és a jóra. Jóllehet, több dolog is abszolút személyes jellegű volt, mégis vannak olyan vetületei a nekem, rólam szóló eseményeknek, amik valahol beletartoznak (vagy tartozhatnak) a közügy fogalmába.

Az első rossz.

Hadd ne említsek csapat-és cégnevet (a csapatnak megígértem, hogy nem teszem, a céget meg azért nem említem, mert azonnal visszajátszana a csapatra; ártani pedig nincs szándékom, még vétlenül sem.)!

A történet ott indul, hogy 2006. szeptember 5-én megkerestem egy jó nagy céget, amely mellesleg a magyar olimpiai csapat kiemelt – gyémánt fokozatú – támogatója is, s a következőkre tettem ajánlatot: támogassák reklámjaikkal a volley-röplabda magazint, hogy minél színvonalasabban tudjon tájékoztatást adni arról a bajnokságról, adott esetben nemzetközi eseményekről is, ahol egyébként az általa szponzorált csapat sorra aratta, aratja a sikereket. Nos, időközben címváltozás történt, én meg eléggé buta módon nem kerestem fel a cég honlapját, így érdemi „beszélgetést” csak 2007. március végén sikerült kezdeményezni. Felkerestem a cég honlapját is – bárcsak ne tettem volna! – és megdöbbentem. (Itt jön be, hogy az észrevételeim, nevezhetjük sirámoknak is, nem feltétlenül csak személyesek.) Azért voltam lila meg kék, meg piros, mert az a csapat, amelyik mezén viseli a cég logóját, még csak meg sincs említve a honlapon a sok – valakinek bizonyára fontos – információ között. Nosza, letettem arról, hogy a magazinban bármi reklám is megjelenjen, s igyekeztem – fogadatlan prókátorként – a céget arra kapacitálni, hogy legalább egy mondattal, egy fotóval (küldtem nekik!) említsék meg azt a röplabda csapatot, amelyik kupát majd magyar bajnokságot nyert, s a támogatottjai közé tartozik. Most, hogy december végén írom e sorokat, ismét megnéztem a cég honlapját: sehol nem szerepel a csapat, a sportág. Most sem! A hitelesség kedvéért idézek néhány gondolatot a több hónapon át zajló levelezésből.

„… Tekintettel arra, hogy a röplabda a XXX cég számára nem tartozik a kiemelten támogatott sportok közé, mindamellett, hogy az YYY együttesének támogatói vagyunk, az Önök kétség kívül magas színvonalú magazinjában való megjelenésre nincs lehetőségünk, egyéb iránt más szövetségi és sportági lapokban sem hirdetünk, ez koncepció.”

Kicsit keserűen válaszoltam. „Ha önök ilyen-olyan, saját maguk alkotta szabályok alapján elzárkóznak az olyan jellegű támogatástól, mint a milyenre én tettem ajánlatot, akkor miért éri meg önöknek akár egy forintot is költeni bármely röplabda csapat, esemény (pl.: bonyhádi röplabdás találkozó) támogatására, ha nem várják el saját maguk megjelenését ezek kapcsán a médiában?” (…) majd később – „Még annyit, hogy ha már a honlapjukon szerepeltetik a szponzoráltakat (kézilabda, kosárlabda, vízisportok, labdarúgás, olimpiai csapat), miért nincs ott az YYY többszörös magyar bajnok és kupagyőztes (…) csapata?” … Szégyellik, hogy támogatják – legalább ezen a szinten – a yyy-i röplabdásokat?”

A válasz – jellemző! Íme! „Tisztelt Uram! Mindamellett, hogy Y-ban a röplabda támogatói vagyunk, nem lehetünk ott minden sportág mellett azonos mértékben, ezt talán ön is megérti. A röplabda nézettsége, és magyarországi fogadtatása össze sem hasonlítható a kosárlabda és kézilabda eredményeivel, ezzel, gondolom, ön is egyet ért! (…) Hozzáteszem, hogy szakmai szemmel a röplabda sport marketingtevékenysége mind szövetségi, mind klubszinten messze elmarad akár a kosár, akár a röplabdától, tehát először talán meg kellene felelnie a sportágnak ezen követelményeknek is, mert sajnos a vállalatok számára ez döntő egy támogatásról való döntésben!”

Nem akartam tovább ragozni a témát, hiszen világos volt számomra, hogy a lapommal kapcsolatos lehetőségek a nullával egyenlőek, de szíven ütött az érvelés hülyesége! Ezért válaszoltam – sőt, küldtem, mint mondottam volt, kupagyőztes és bajnoki aranyas fotót is – eredmény nélkül! Idézetek a válaszomból.

Fontos, hogy tudják az olvasók, az alábbi két kiemelést tettem a válaszom elején:

 „A röplabda nézettsége, és magyarországi fogadtatása össze sem hasonlítható a kosárlabda és kézilabda eredményeivel, ezzel gondolom ön is egyet ért! Egy vállalatnak a támogatásáról való döntésében ennek óriási szerepe van.”

 „Hozzáteszem, hogy szakmai szemmel a röplabda sport marketingtevékenysége mind szövetségi, mind klub-szinten messze elmarad akár a kosár, akár a röplabdától, tehát először talán meg kellene felelnie a sportágnak ezen követelményeknek is, mert sajnos a vállalatok számára ez döntő egy támogatásról való döntésben!”

Ezek után:

„ Én, a saját eszközeimmel éppen a relatív népszerűtlenségen, a fogadtatáson kívánok változtatni, mint írtam előző levelemben; ezért válaszoltam a sablon elutasításra, ezért vitázom önnel (munkatársaival), ezért igyekszem meggyőzni önt, önöket, miért van szükség önökre (is) ebben a körben! Kérem, gondoljon bele: mi más ez, mint a tyúk-tojás esete? Nem az én gondolataim, de azonosulok vele: hol törjön ki a röplabda a jelenlegi helyzetéből, ha a sajtó közönséget, látványos meccseket kér, hogy írjon róla; a hirdetők, szponzorok meg éppen erre alapozva a népszerűséget kérik számon; ugyanakkor meg az egyesületek, a szövetség azt mondja, az lenne az első, hogy legyen pénzünk megteremteni a lehetőségét annak, hogy megfelelhessünk mindkét fél követelményeinek. Ki engedjen hát? (Szívesen elmondanám önnek, hogy a Vasas Opus-Via Óbuda női röplabda csapatánál hogyan gondolkodnak erről. Hogyan kívánnak csapatuknak publicitást teremteni, közönséget, s ezzel párhuzamosan támogatókat szerezni. És minden más csapattól sikeresebbek ebben!) "

Visszatérve a magam szűkebb dolgára. "Csak azzal, hogy jelenleg a szponzorált csapatok között nem tüntetik fel az YYY csapatát, máris ártanak a sportágnak!!! Elvesznek egy részt a publicitásból, éppen annak lehetőségét csökkentve, amit az idézett gondolataiban mond. Nem ellentmondás ez? – kérdem én. Képzelje el, hogy egy mezei érdeklődő a honlapjukra téved és azt látja, hogy ott vannak a röpis lányok is. Talán elmegy a legközelebbi meccsükre – vagy általában egy röplabda meccsre –, ne hagyjuk ki ennek a lehetőségét! De ha nem látja ott, akkor még a lehetőség sem jut az eszébe! Vagy egy kézzelfoghatóbb és konkrétabb példát. Nekem volt egy esetem a magazin indulásánál: az egyik cég csak azért foglalta le a B4-et (hátsó borító) a magazinban, mert a B2-n (belső borító, a második oldal) ott volt egy általa jelentősnek minősített másik cég reklámja. Ezt lefordítva a honlapjukra: lehet, hogy az YYY csapat éppen azért esik el egy potenciális támogatótól, mert az önök honlapján nem látható.

Az önök indoklásával (és sajnos, ezt a csatát sok mindenki mással is meg kell szenvednem) és annak következtében én is elesek attól, hogy több mérkőzésre elmehessek, hogy jobb minőségű kamerával fotózhassak, hogy a bővebb anyagot vagy oldalszám vagy a példányszám növelésben vagy egy profibb honlapon mutathassam be! Márpedig, bármelyik oldalát is nézem a dolgoknak, mindegyik a röplabda ellen hat!

Kérdem még egyszer (minden sértő szándék és tolakodás nélkül): nem abszurd, hogy bármely cég, amely valamilyen módon érdekelt a honi (esetleg a nemzetközi) röplabda életben, visszautasítja a megjelenés lehetőségét éppen abban a lapban, ami az általa más területen támogatott sportágat megjeleníti? (Erről is szívesen beszélnék önnek.)

A téma bonyolult, érdekek sértik egymást, és én kizárólag azon vagyok, hogy ezeket tompítsam, hogy egymás mellé simítsam úgy, hogy mindkét fél számára elfogadható kompromisszum jöjjön létre.” idáig az idézet.

A dolgok mai állása szerint nem sikerült eredményt elérnem – sem a magam, sem a csapat érdekében. Sajnálom, de a csapatnak nem kívánok ártani azzal, hogy esetleg a cég „berág” énreám, és azt a kis támogatást is elvegye a lányoktól, amit jelenleg megad. Ezzel együtt nem értem, miért nem büszkék arra a csapatra, amelyik sorra hozza az eredményeket? Miért nincs a honlapjukon még mindig a csapatfotó?

A második rossz.

Itt nyugodtan megnevezem majd a céget, a szereplőket, annak előrebocsátásával, hogy nem célom senki lejáratása, pusztán a szemléletet szeretném nagyon plasztikussá tenni! Nagyon-nagyon plasztikussá, kézzel foghatóvá, oly annyira érezhetővé tenni, hogy minden olvasó érezze a tehetetlen dühöt, a kiszolgáltatottságot, azt, hogy egyébként értelmes, csodálatra méltó emberek ócska játékszerévé válik, mert azok nem tudnak (akarnak) felül emelkedni saját korlátaikon! Blabla dumával ártanak éppen annak, amihez nevüket adják.

A történet 2006. április 8-án indul. Levélben kerestem meg a Coca Cola Szponzori Bizottságát, lapomat, a harmadik évfolyamba lépő volley-röplabda magazint támogatandó. Engedjenek meg, kedves olvasók, a levél végéről egy idézetet! „Kérem, hogy méltányolják törekvéseimet, s további szerkesztői, kiadói munkámhoz a rendelkezésükre álló lehetőségek szerint pénzügyi támogatást nyújtsanak! Természetesen, felajánlom, hogy logójuk, a támogatás ténye az önök által megkívántak szerint a lapomban szerepelni fog. Kérésemhez prezentációs anyagot és lapom egy korábbi példányát csatolom.”

A válsz e-mailben jött Mészáros Zsuzsától, a Vállalati Kapcsolatok Osztály munkatársától. A lényeg: „ Minden évben számos javaslatot kapunk, hogy vegyünk részt különféle tevékenységekben, illetve azokat anyagilag vagy termékeinkkel támogassuk. Vállalatunk a támogatásokkal kapcsolatos üzletpolitikája értelmében arra törekszik , hogy segítséget nyújtson a fiatalokat-, jótékonysági és rászorulókat támogató szervezeteknek, támogassa a különböző sport és kultúrális kezdeményezéseket, azonban minden kérésnek sajnos nem tudunk eleget tenni. Jelenleg olyan tevékenységek támogatására összpontosítjuk részvételünket, melyek költségvetésünkben és stratégiai tervünkben szerepelnek. Így jelen kéréséhez nem áll módunkban támogatást nyújtani .”

A teljesség kedvéért itt teljes egészében idézem a válaszomat, azt hiszem, mindenki érteni fogja, miért!

„ Mészáros Zsuzsanna

Vállalati Kapcsolatok Osztály

Kedves Zsuzsanna!

   Az április elején, a Szponzori Tanácshoz küldött levelemre megkaptam az udvarias, de elutasító választ. Ennek ellenére, jóllehet nehéz szívvel vettem tudomásul, arra kérem önöket, vizsgálják felül döntésüket, hiszen az elutasítás maga az ellentmondás!

   Hadd soroljam! Azt írják kedves levelükben, hogy ... ,,Vállalatunk a támogatásokkal kapcsolatos üzletpolitikája értelmében arra törekszik, hogy segítséget nyújtson a fiatalokat-, jótékonysági és rászorulókat támogató szervezeteknek, támogassa a különböző sport és kulturális kezdeményezéseket, ..."

Nos, egy rövid elemzést, ha megengednek!

   A röplabdát - eltekintve egy-két extrém esettől - fiatalok játsszák, űzik akár amatőr, akár professzionális szinten. Nagyon sokan vannak a kezdők, az általános iskolás, a középiskolás bajnokságokban szereplők. De még ide sorolnám az egyetemistákat is, akik amatőr bajnokságban játszanak. Úgy gondolom, a célcsoport nem lehet vitás, lapomat elsősorban nem az idősebb korosztály olvassa! Előfizetőim jócskán között vannak iskolai sportegyesületek, gyerekbajnokságban játszó lányok, fiúk. Azt hiszem, ezen kitételüknek megfelelek.

     Ha egyéni vállalkozói mivoltomat "egyszemélyes szervezet"-nek tekintem, akkor az idézett mondat második részének is megfelelek.

   Támogatás - mondják, mint a kritériumok egy fontos hívószavát! Igen, támogatom(!) ezeket a fiatalokat, mert a magyar sajtóban gyakorlatilag sehol nem lehet olvasni ezen korosztály versenyeiről, azok eredményeiről, ennek a korosztálynak a kiemelkedő egyéniségeiről, játékosairól. (Egy-két ellenpéldát tudok - én adtam hozzá anyagot -, de ez legyen a kivételt erősítő szabály!) Ha lehetőségük van rá, kérem, nézzenek utána, mikor szerepelt bármilyen tematikus ifjúsági műsorban röplabdázó, akár mint riportalany, akár mint illusztráció?!

   Eleddig két önök által írt kritériumot elemeztem, amik az önök támogatásának feltételei. De nézzük tovább! Azt írják, hogy céljaik szerint a különböző sport- és kulturális kezdeményezéseket támogatják. Nos, miért gondolják, hogy egy röplabdával foglalkozó magazin, benne az utánpótlásnak (8-9 évesektől kb. a 16-18 évesekig bezárólag) jelentős teret szentelve nem sportkezdeményezés? Még ha vállalkozási formában is működik, és nem egyesület vagy alapítvány (melyek tisztességét nem vitatva, de talán némelyikük éppen a profitérdekeltséget kívánja civil szférába helyezve álcázni)?

 ( … ) 

   Ha nem haragszik, Kedves Zsuzsa, még egy gondolatsort megemlítek!

Ha az utolsó mondatát értelmezem levelének, akkor csak egyre tudok következtetni: a lapkiadás támogatása nem szerepel költségvetési és stratégiai tervükben. Ez biztosan így van, nincs okom kételkedni benne. De! Az előző mondat alapján már joggal gondolhatok arra, hogy a kezdeményezések, a fiatalok segítése, stb. igen. Ezek szerepelnek a stratégiai tervükben.

   Nos, ezért kértem, kérem, hogy értékeljék újra a támogatási kérelmemet!

   Mások táboroztatásra, kirándulásra, rendezvények szerevezéshez való hozzájárulásra kérnek önöktől támogatást. Én ugyan ezt teszem, azzal, hogy a jelenlegitől nagyobb, szélesebb körű nyilvánosságot szeretnék biztosítani  a röplabdát művelő fiataloknak! Szeretném egy szempontból megvilágítani e törekvésemet. Akár telefont, akár Internetet használok az információk beszerzéséhez, pénzbe kerül. Márpedig, ha nem telefonálom havonta körbe a már ismert pedagógusokat, diáksport egyesületeket, edzőket, a megyei, városi szövetségeket, nem lesz elegendő hírem a vidéki eseményekről. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, a lapkészítés nem csak abból áll, hogy megírom a cikket. Arról  már nem is beszélek, hány vidéki eseményre jutok el...?

   A lap létezését, hasznosságát neves röplabda szakemberek, a gyerekekkel foglalkozó edzők, tanárok is elismerik. Tisztelettel kérem, ismerjék el önök is, talán kicsit rendhagyó módon! Hiszen én nem tehetem meg, hogy - utalva korábbi strandröplabda versenyek támogatására a Power ade bevezetésének idejéből - magára a rendezvényre kérjek támogatást. Csak arra hivatkozhatok, hogy bármilyen esemény, kezdeményezés egyik oldala a nyilvánosság! Kérem, gondoljanak bele, ha egy jótékonysági rendezvényt támogatnak ott is kell plakát, reklám, ismertető füzet, apróbb ajándékok, stb., stb. Miért lenne különbség az én lapom által biztosítható nyilvánosság és az említett példák között?

Továbbra is örömmel állok rendelkezésükre személyes konzultációra, ha ez szükséges. Izgalommal várom megtisztelő válaszukat!

Üdvözlettel: Oszvald György - alapító főszerkesztő (06-20/396-5685)”

Nos, kedves olvasók, ez volt a levelem, választ nem kaptam. Többszöri telefonálás után jutottam el egy Pasztusics Péter nevű úrhoz, aki segítségével eljuttattam prezentációs anyagomat egy Krisztina Mehler nevű hölgyhöz, aki az e-mail tanúsága szerint Brand Menager New Beverages titulussal rendelkezik. A részletes bemutatkozásra (elküldve: 2006.június 22-én) nyúlfarknyi e-mailben válaszolt július 3-án: „ Tisztelt Uram, köszönettel vettük ajánlatát, sajnos az idei évben semmilyen előre nem tervezett költésre, hirdetésre nincsen már lehetőség, ezért nem kivánunk élni ezzel.
Üdvözlettel,
Krisztina Mehler
Brand Manager New Beverages”

Őszintén bevallom, szomorú voltam, de megértettem! 2006. december 3-án – elhessentve magamtól a gondolatot, hogy tolakodónak és/vagy hülyének néznek – újra írtam Krisztina Mehler asszonynak. Újra kezdtem mindent! Bemutatkoztam, érveltem, hivatkoztam a 2006.évi Nestea névadásra a strandröplabdában, terveket vázoltam fel és személyes bemutatkozásra kértem lehetőséget. Mivel válaszra sem méltattak, 2007. február 20-án újra írtam egy levelet Krisztina Mehlernek. Lényegében az előző levélre hivatkoztam: „Továbbra is azt kérem, öntől, vagy, ha ebben nem ön a döntésre jogosult, akkor szíves közreműködésével ama személytől, hogy ne becsüljék alá a volley-röplabda magazinban rejlő lehetőségeket!”

A február 26-ai e-mailjeimet megnézve, azt hittem, megtört a jég! A következők miatt! „ Kedves György,
megkaptam a levelét, és hogy tovább tudjunk haladni, kérem, hogy küldjön egy hivatalos és média szempontból kiértékelhető ajánlatot Horváth Ritának, a Starcom ügynökségnél, a Nestea és a strandröpi népszerűsítésével kapcsolatban.
Köszönettel,
Krisztina Mehler
Brand Manager - Nestea, Cappy TM, Burn, Powerade”

Egy baj volt csak! Sem Horváth Rita sem a Starcom ügynökség elérhetőségét nem kaptam meg. Azt, hogy 02.27-én majd 28-án e-mailt tudtam küldeni Horváth Ritának, annak köszönhettem, hogy a nekem küldött e-mail jelezte, másolatban megküldték Horváthnak is. Erre a címre küldtem anyagot, s tehetetlenül vártam, illetve, kerestem a Starcom ügynökség elérhetőségét (cím, telefon). Sajnálatomra, néhány ügynökségen dolgozó barátom és azok barátai sem ismerték a nevezett ügynökséget. Március 8-ig tartott a kutatás, eredménytelenül, ekkor a következőket írtam Krisztian Mehlernek:

„ Kedves Krisztina Mehler!

Azt hiszem, segítségre szorulok...

Levelét olvasva, azonnal írtam egy bemutatkozó e-mailt Horváth Ritának, ügyelve arra, hogy a kis és nagy betűket megkülönböztessem. Mivel semmilyen választ nem kaptam néhány napon belül, ismét küldtem egy mailt, azonos tartalommal, most mindent kis betűkkel írva. De erre sem történt semmilyen reagálás.

Legutóbb tegnap (március 7-én) írtam ismét e-mailt, kérve kedves kolléganőjét, hogy válaszoljon, tekintettel arra, hogy a Starcom ügynökségnek csak angol honlapját találom, sem telefonkönyvben, sem a kreatív online-on, sőt, még néhány ügynökségi ismerősömön keresztül sem tudtam elérhetőséget találni.

Tisztelettel kérem a segítségét: kaphatnék-e egy telefonszámot vagy címet, ahol Horváth Ritát el tudnám érni! Tartok tőle, hogy abba csapdába esek, miszerint az idő múlásával a legnagyobb jóindulat ellenére sem lesz lehetőségem együttműködésre, a strandröplabda országos bajnokság illő prezentálására.

Köszönöm a segítségét, üdvözlettel: Oszvald György (06-20/396-5685) volley - röplabda magazin főszerkesztő

Március 8. 14:58.”

A válasz – meglepően – gyorsan jött. (2007. március 8-án, 15:11 perckor.) Idézem:

„ Kedves György,
a múlt héten véglegesedett a média terve a Nestea márkának és sajnos a print egyáltalán nem szerepel benne, igy sajnos nem látunk lehetőséget az együttműködésre.
Üdvözlettel,
Krisztina”

Higgyék el, kedves olvasók, nagyon-nagyon begurultam, elkeseredtem! Ennek ellenére igyekeztem udvarias választ küldeni egy elutasításra, ami a maga nemében még nem volna baj, hiszen nem az első, de a körülményekre tekintettel még az átverés, a semmibe vevés, a multi gőgje jelző is kevés. Ez egyszerűen pofátlanság, amit senki nem engedhet meg magának! Sem velem, sem másokkal szemben! Idézem a válaszomat.

„ Kedves Krisztina Mehler!

Köszönöm a rendkívül gyors választ!

Azt hiszem, én nagyon jól értem önöket, és végtelenül sajnálom, hogy az önök számára az én gondolataim érthetetlenek, nem világosak. S nem vagyok róla meggyőződve, hogy ez kizárólag nekem róható fel! Megjegyzem, a volley - röplabda magazinnak egy átlag két naponta frissülő internetes elérése is van (www.volley.hu), mint azt korábbi leveleimben is jeleztem. Így csak arra tudok gondolni, hogy a strandröplabda országos bajnokságának névadó szponzorsága ide-vagy oda, az a nagyságrend, amit én tudok nyújtani nem lehet "partner" az önök számára. Sajnálom. Főleg azt, hogy tavaly december óta, többszöri kezdeményezésemre sem sikerült odáig eljutnom, hogy személyesen érvelhettem volna, megmutathattam volna, valójában mire is gondolok.

Amennyiben pedig az ön javaslatára írt leveleim mégis eljutottak kolléganőjéhez, Horváth Ritához, külön gratulálok neki figyelmességéért, gyors és részletes válaszáért!

Üdvözlettel: Oszvald György - volley röplabda magazin és honlapja alapító főszerkesztője, lapkiadó”

Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, ezt az arcátlanságot eljuttatom a Coca Cola igazgatójához, Békefi Gábor úrhoz is.

,,T. Coca-Cola Magyarország

Békefi Gábor ügyvezető igazgató úr saját kezébe

2330 Dunaharaszti, Némedi u. 104.

Tisztelt Igazgató Úr!

Kicsit talán restellem is magam, hogy ez a levél megszületett, pontosabban, hogy meg kellett születnie! Kérem, higgye el, jó néhány álmatlan éjszakát okozott, mígnem döntésre jutottam, s elhatároztam, tájékoztatom önt egy olyan anomáliáról, ami részint számomra érthetetlen, más vonatkozásban megalázó!

A történet röviden. Tavaly májusban örömmel vettem részt azon a sajtótájékoztatón, ahol is az ön személyes részvételével jelentették be, hogy a Nesta márka névadója lesz a Magyar Röplabda szövetség hivatalos Magyar Mester strandröplabda bajnokságnak. Részvételemet az indokolta, hogy ma Magyarországon a jómagam által alapított és saját kiadásomban megjelenő volley – röplabda magazin az egyetlen olyan sajtóorgánum, amely részletesen foglalkozik a röplabda minden ágával, az utánpótlástól a professzionális szintig.

Nos, a sajtótájékoztató után hiába kerestem marketing részlegükkel a kapcsolatot, megértettem, hogy minden lehetőségről „lecsúsztam” – lévén, a marketing tervük jóval korábban megszületett és jóvá lett hagyva.

Ezek után igyekeztem időben lenni, ezért tavaly decemberben nagy kerülőkkel ugyan, de eljutottam Krisztina Mehlerhez, aki többszöri érdeklődésemre idén február 26-án e-mailben jelezte, hogy forduljak Horváth Ritához a Starcom ügynökségnél. Megtettem. Mivel két elküldött levelemre nem kaptam választ, ismét Krisztina Mehlerhez fordultam, adna meg egy telefont, vagy címet, ahol Horváth Ritát elérhetem. Erre a levelemre azonnal válaszolt (időközben két hét telt el) Krisztina, nevezetesen azt, hogy időközben véglegesült a Nestea márka média terve és abban print média nem szerepel, így nem lát lehetőséget az együttműködésre.

Itt meg kell jegyeznem, hogy az én fogalmaim szerint az együttműködés azt jelentené, hogy a lapomban a márka névadásával fémjelezett strandröplabda versenyt kiemelten kezelem, s a teljes sorozatot méltó módon jelenítem meg. Ehhez önök a lap minőségéhez, példányszámához és terjesztési módjához, olvasottságához illeszkedő nagyságrendben jelentetnek meg hirdetést. Ugyanis, hiába a hatalmasnak tűnő húsz millió forintos szponzoráció, szerény megítélésem szerint a Magyar Röplabda Szövetség nem tudott ezzel arányos nagyságú reklámot biztosítani a márkának. (A Nemzeti Sport csak a döntő eredményét közölte, más nyomtatott médiumban nem jelent meg semmi, a siófoki döntőkről adott Sport1 TV általi közvetítés pedig inkább a BTL kategóriába tartozik, mintsem a direkt reklámok sorába. Mindezeken túl, hiába voltak kirakva az egyes fordulókon a márka molinói, a versenyző párosokon kívül – ami adott esetben cca 60 fő – közönség nemigen volt a helyszíneken. Még a siófoki döntőn is, összesítve a férfi és női döntő közönségét, 6-700 főnél nem látta több a mérkőzéseket.)

Tudom, a világot nem fogom megváltani a magazinommal, de nem tudom, munkatársai közül összevetette-e bárki is például a nem hivatalos NIVEA-KÖR 2006 megjelenését a Nestea Magyar Mester lapomban történő prezentálásával? Kérem, higgye el, ezen az alapon nekem is adhatta volna cége a támogatást, hiszen az adott márkának a honlapomon és a magazinban nagyságrenddel nagyobb „nézettséget” tudok és tudnék biztosítani, mint a szövetség tette azt.

Nos, ezek után rendkívül sérelmesnek tartom, hogy az ügynökségnél ajánlott kollégájuk egyáltalán nem jelentkezett vissza, majd miután ismét önökhöz fordultam, már a végleges tényt közölte velem Krisztina Mehler: nincs tervezve print média a márka reklámozásában. Ez tarthatatlan, amit akkor sem tudok elfogadni, ha lapkiadási tevékenységemet nem lehet például a Sanoma Budapest kiadóéhoz mérni! (Igaz, ők sem foglalkoztak egyetlen kiadványukban sem a Nestea Magyar Mester strandröplabda bajnoksággal, semmilyen vonatkozásban.) Nem véletlen, hogy csípős hangú e-mailben „köszöntem meg” a segítséget.

Hadd kérdezem, miért szponzorálják a röplabda szövetség versenyét, ha az nem tud biztosítani megfelelő ellenszolgáltatást? Azt nem tartom valószínűnek, hogy a nálam esetlegesen megjelenő hirdetéseik után egy darabbal több üdítőt el fognak adni, de azt nagy valószínűséggel állíthatom, hogy a NIVE-KÖR versenyeihez hasonló megjelenés erősítheti a márkát olvasóim körében. És akkor még nem beszéltem arról, hogy a honlapomat (ami, ugye nem print média) napi átlagban 60 ráklikkeléssel keresik fel, nem csak Magyarországról, de Ausztráliától kezdve Amerikáig, a világ mintegy 50 országából ezidáig.

Nem feladatom bírálni vagy minősíteni az MRSZ-t, de március végén már illő lenne elkezdeni reklámozni a várhatóan június-júliusban zajló, a Nestea nevét viselő strandröplabda versenyeket!

Hát, Kedves Igazgató Úr! Ez az, ami nem jut el a legfelsőbb vezetői szintre. Nem tudok mást kérdezni, csak azt, hogy miért nem éri meg önöknek a volley – röplabda magazinban megjelenni, segíteni ezzel a röplabda tényleges népszerűsítését, erősíteni a brand megjelenését? Adott esettben miért ragaszkodnak mereven a saját elképzeléseikhez? (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az önök által a szövetségnek nyújtott támogatásból a szövetség nem tartotta fontosnak, hogy magazinomban felületet, vagy akár X db lapot vásároljon az aktuális számokból. Ugyanakkor pletykák keringenek arról, hogy milyen vélt vagy valós visszaélések történtek a strandröplabda versenyek körül.)

Végezetül annyit még, hogy panaszom, elkeseredettségem hitelesítésére szívesen megküldöm önnek a tavaly induló, s a néhány hete befejeződő levelezés teljes anyagát. Sőt, nem tartanám haszontalannak, ha személyesen is tudna fogadni, még néhány érvet felsorakoztatandó saját magam tevékenysége mellett.

Üdvözlettel:

Oszvald György, alapító főszerkesztő

Budapest, 2007. március 26.”

Békefi úr válasza június elején érkezett meg, elegáns levélben.

„Tisztelt Oszvald György!

Köszönettel megkaptuk megkeresését.

Ezúton szeretném tájékoztatni, hogy a Nestea márka és a strandröplabda népszerűsítésére a Coca-Cola Magyarország Szolgáltató Kft. és a Magyar Röplabda Szövetség között létrejött szerződésünk keretein belül kerül sor, ezért vállalatunk külöln nem kíván élni egyéb reklámlehetőséggel.

Üdvözlettel: Békefi Gábor ügyvezető igazgató

Dunaharaszti, 2007. június 6.”

Nos, itt közbevetőleg jegyzem meg, hogy a 2007.évi Nestea Magyar Mester sajtótájékoztatóján (két-három nappal az első forduló előtt) Oczella Gyula felkért, hogy dokumentáljam az összes fordulót. Tisztességes feltételek mellett szerződtünk, s legjobb tudásom szerint rögzítettem fordulóról fordulóra az eseményeket mind képben, mind riportokban. Igyekeztem a kiemelkedő sorozatról olyan színvonalon beszámolni, ami lapom technikai lehetőségei és az én tudásom alapján lehetséges volt. Összegyűjtve a magazin ezzel foglalkozó számait, elküldtem Békefi úrnak, s mivel egy sorozat végére értünk, itt hívtam fel a figyelmét arra, hogy júniusi levelében nem arra válaszolt, amit végső soron kifogásoltam.

Egy részlet újfent:

„Kérem, ne tartson borzasztó embernek, de kénytelen vagyok utalni a múltra! Hozzáteszem, most már inkább értetlenséggel, mint indulatokkal! Nehezen viselem, ha becsapnak! Nehezen viselem, ha az önálló döntésre nem jogosult ilyen-olyan ranggal, címmel rendelkező beosztottak hülyének néznek. Nehezen viselem, ha egy abszolút értelemben velem egyenrangú vezető semminek néz! Végül, nehezen viselem, ha az én személyes ambícióm, a lehetőségeimen belüli maximumra törekvés más emberek marakodása miatt hiúsul meg, s ezekkel egy kalap alá vesznek!”

A továbbiakban egy, a strandröplabda megjelenítésével kapcsolatos elképzelésemhez kértem a cég támogatását.

Ezen a ponton teszek egy kitérőt, mert megéri! A nyár derekán lemondott a szövetség elnöke, a főtitkár pedig beadta felmondását. Az új elnök, majd az új főtitkár hatalmas energiával igyekszik újjáépíteni a röplabda sportágat! Tárgyalnak, klubokat látogatnak, információkat gyűjtenek, s ezek eredményeként megújult a kapcsolatok java része a médiával, új sajtófőnök teszi a dolgát kiválóan, napilappá lépett elő a szövetség honlapja. Időben és méltó körülmények között ünnepeltük a magyar röplabdasport 2007. évi legjobbjait!

Esküszöm, nincs üldözési mániám, de ismét reagálásra késztetett Békefi úr, a Coca Cola ügyvezető igazgatója. Prominens emberrel üzent, hogy ne írjak több levelet neki – célozva az említett november 20-ai levelemre!

Nos, Kedves Békefi Úr! Nem írok több levelet! Megerősítem, hogy bármit is gondol, azért dolgozom, azért szurkolok, hogy a röplabda minél gyorsabban az őt megillető szintre emelkedjen! Csak utalok arra, bármely cégnél igyekeztem támogatást találni az elmúlt két évben, mindegyik a sportág népszerűségét, a médiajelenlétet hiányolta. Ezt megerősítendő hívom fel becses figyelmét a Nemzeti Sport 2007. december 2-ai számában az Amler Zoltán tollából megjelent jegyzetre, Intenzív osztályon címmel! A röplabda halódásáról ír! Idézek egy gondolatot: „Kevés, roppant kevés embernek fáj már érte itthon a szíve, a szurkoló eltűnt a csarnokból (a szombathelyi előselejtező érdektelenségbe fulladt), senki nem emel szót az ellen, hogy a röplabda gyakorlatilag teljesen eltűnt a hazai médiából (nincs kinek eladni)…”

Nem írok több levelet, de ismét elmondom. Nem szeretem, ha hülyének néznek! Netán lábtörlőnek, kapcarongynak! Három diplomám van, saját pénzemen vállalkozom, ennek tárgya a lapkiadás, az újságírás, a fő területe pedig a röplabda. A céljaimat már megismerte!

Nem szeretem, ha üzengetnek! Egy üzenetet ismerek el: – Találkoznék önnel, van egy fél órám ekkor és ekkor. Megfelel ez önnek? De ezt is nekem küldve sms-ben, levélben vagy e-mailben. (Ön nem csak engem alázott meg, de a postását is! Mert szemmel láthatóan kínos volt neki!) Ön nem több, mint én, ha eltekintünk a pénzügyi háttértől! Önmagam hozom meg a döntéseimet, vállalva minden felelősséget értük. Ön milyen felelősséget vállalt azért a munkatársáért, aki becsapott? Kinek írjak levelet, ha beosztottjainak nincs önálló döntési joga? Vagy van? Krisztina Mehler volt az? Neki volt joga dönteni, félrevezetni, hiányos információt adni nekem? Milyen jogon sérteget ön engem, hogy nem méltat megtisztelő válaszra, esetleg egy elnézést, uram, a munkatársam rosszul döntött megjegyzéssel!

Nem írok önnek több levelet, Békefi Úr! Nincs értelme. Annak ellenére, hogy ön valaha röplabdás volt és állítása szerint szereti a röplabdát, velem szemben ezt nem igazolta. Ön elért azon magaslatokra, ahol a felhőtől már nem látja a hegycsúcsot. Lám, üzenget nekem! Ezzel egyet bizonyít: semmilyen vonatkozásban nem tekint partnernek. Nem tart méltónak arra egy vállalkozót, lapkiadót, hogy meghallgassa.

Hadd viszonozzam kedvességét a saját pénzemből fenntartott honlapomon, hogy elmondjam, én sem tartom önt partnernek!

A harmadik és sokadik rossz.

Több hónapos levelezés – újbóli és újbóli, meg udvarias jelzésekkel tűzdelve e-mailjeimet, hagyományos leveleimet – után is elutasító válaszokat kaptam minden olyan kezdeményezésemre, melyek a volley-röplabda magazin kiadását, előállítását lettek volna hivatottak megkönnyíteni. Csak mutatóba azon cégek közül néhány, melyek valamilyen szinten a röplabdában is érdekeltek: o.b./Johnson & Johnson, NIKE, Indesit, Canon, többszörös név– és feltehetően tulajdonos váltás után az AXA biztosító (külföldön Credit Suiss), Rauch, T-mobil, BestByte, MAPEI. Érdekes módon mindegyik azzal érvelt, hogy a röplabda számukra nem biztosít megfelelő reklámértéket.

Nem értem és bosszankodom azon, hogy miért tart egy levél megválaszolása, még ha elutasítás is, több hónapig. Ha valóban kicsi a sportág marketingértéke, miért nem lehet ezt két-három napon belül megírni? És egyáltalán! Tényleg kicsi? Mennyire képzettek a médiavásárlók a helyi sajtó terén? Ismerik-e megyei napilapokat, azok olvasottságát? Hát persze, hogy ismerik! De egyetlen cégnek sem érdeke, hogy adott esetben a helyi médiában megjelenjen? Mindenki az országos megjelenésre, a kereskedelmi tévére hajt? Engem bánt ez a szűklátókörűség! A gond ott kezdődik, hogy a még a portásig sem lehet eljutni (az első ember a biztonsági őr – tájékoztatási és recepciós feladatokkal), ha egy prezentációt kezdeményez az ember! Ekkora nagyképűséget! Pedig…!

Rövidesen folytatom, nagyon hosszú ez a bejegyzés, már több órája írom, s még temérdek dolgom van. Van még néhány gondolat, ami a rossz körül forog, aztán jönnek a jók, mert ilyenek is megestek velem; azok talán kicsit rövidebbek lesznek.

Holnap megyek Nyitrára, a juniorokhoz, remélem, megtalálom őket.

(Bezárva: 23:00)

2./ 2007. 09.12.

Nos, hadd kezdjem ott, mikor kiderült, dr. Buda György, az MRSZ elnöke minden átmenet nélkül, egyik pillanatról a másikra lemondott. Hazudnék, ha azt mondanám, nem ért váratlanul! Főleg azért, mert a megelőző közgyűlésen sikerekről, tervekről beszélt.

Jómagam hosszabb idő óta feszegetek egy kérdést, ami nevezetesen a szövetség kommunikációja. Nem rejtem véka alá azon véleményemet, hogy jóllehet, tisztelem az elnökségben helyet foglaló szakembereket, de nem jó helyen vannak! Hozzáértésükről, tudásukról nincs jogom - nem is akarok - véleményt mondani és nem is tudom megítélni azt. Elfogadom a köz véleményét, ami az elnökségbe szavazta őket. De! Ellentétben Körösfői Lászlóval, én nem örülök annak, hogy az elnök lemondásával megmaradt az elnökség! A magyarázat egyszerű! A jelenlegi összetétel mellett beton keménységgel áll ellent mindenféle, a szövetségből kikerülhető információnak! Hiszen éppen arról beszél mindenki, hogy évek óta nincs, aki eladja a sportágat, hogy áruként tudja kezelni, felépíteve az értékesítés mellé szükséges csomagolást: üzleti terveket a szponzoroknak, tájékoztatókat a sajtónak és megannyi más. Tudomásul kell venni, hogy ez a fajta munka egy szakma, ugyanúgy, mint egy edzői diploma. A marketing, a PR szakembereket egyetemen képzik, erről oklevelet adnak nekik. Márpedig a jelenlegi elnökségben nincs olyan szakember, aki ennek a feltételek eleget tudna tenni! Kérdem, ki fog megírni egy ajánlatot egy potenciális szponzornak, ahol évekre előre megtérülési arányokat kell kimutatni, kidolgozni azt, hogy a szponzor mit nyer a röplabda támogatásával? Ma már kevés az, hogy felteszem a mezemre a logódat, meg a csarnok falára a molinót.

Nos, én ezt hiányolom, ezért mondom, hogy Buda lemondása jó alkalom lett volna a tényleges újjászületésre. Maradjon hét fős az elnökség, de abból négy fő marketing szakember legyen (lehetőleg kapcsolatokkal)! Olyan elnökségi tagok kellenek, akik tényleg dolgoznak, nem vitatva a jelenlegi és elmúlt tagok munkáját. Talán durva a példa, de úgy gondolom, hogy ha árad a Duna, gátat kell építeni! Épül is a gát, de éppenséggel az Ipoly köré. Ott nem árad ugyan, de azt, hogy felépült a gát, nem lehet vitatni! Csak nem ott és nem akkor, ahol és amikor szükséges lenne! Hát, valami ilyennek gondolom a szövetség munkáját! Dolgozik, nem vitás, de ...? És itt nagyon kihangsúlyozom!!! A szövetség munkáját értem ez alatt. Nem X-ét és nem Y-t. Nekem (gondolom másnak is) az MRSZ egyet jelent a mindenkori irodai alkalmazottakkal és az elnökséggel! Így együtt! Nem tudok és nem is akarok különbséget tenni ember és ember között. Mondok néhány múltbéli és jelenlegi példát.

Tavaly rövid eleketronikus levélben értesített az MRSZ, hogy az NB I-es bajnokságnak X dátumtól a hivatalos neve: CityLine NB I. Ligabajnokság, szíveskedjek ezt használni tudósításaimban. Nos. Ez egy hatalmas eredmény! Bárki is legyen az, elérte, hogy támogatás follyék (csordogáljon?) be a szövetség kasszájába! A másik oldalon meg az áll, hogy nem ír a sajtó a röplabdáról, mert nem népszerű a sportág, kevés a közönsége a meccseknek, stb., stb. Itt lett volna egy kiváló alkalom, hogy a mai magyar sajtóban uralkodó minősíthetetlenül hülye, otromba és ostoba szemléletet (tisztelet a néhány kivételnek!) kicsit finomítsa a szövetség! Nem tette! Nem volt sajtótájékozttaó, nem volt hírverés sem tévben sem nyomtatott sajtóban. Csak ímél. (Példaként említem, és nem feltétlenül követendő, hogy a kosarasok akkor is kolumnás cikket kaptak az NS-ben, mikor csalásról, sikkasztásról, az éppen hogy csak megtartaható bajnokságról szólt a fáma. De szólt!) Az ímélek talán el sem jutottak a felelős hírszerkesztő, adásszerkesztő, főszerkesztóő, rovatvezető stb. asztalára. Miért? Ki a felelős (vagy volt felelős) a szövetség kommunikációjáért? Egy ilyen névadás igenis esemény, és a röplabda elleni bűn, ha senki nem gondoskodik ennek a nyilvánosságra hozásáról!

A másik, szintén tavalyi dolog. Neve lett a férfi magyar kupának: BestByte Férfi Magyar Kupa - ez a hivatalos név, ezt kell használni! OK. A volley - röplabda magazin megtette. Máshol kevésbé találkoztam a hivatalos névvel, megintcsak van néhány kivétel. Azt kell kérdjem, ki felelős azért, ha az ímélben leadott kérés ellenére nem a hivatalos nevén említenek egy országos jelentőségű eseményt? Indított-e valaki kártérítési pert a nem hivatalos nevet használó sajtóorgánum ellen a károkozásért? Hiszen közvetve ugyan, de a szövetség szerződést szegett a szponzorral kötött névhasználati megállapodás miatt. (És csak zárójelben jegyzem meg, hogy lapom érdekében csekélyke támogatásért fordultam a céghez, bízva annak valamailyen röplabdás szimpátiájában, de marketing igazgatója kerek perec megmondta: egyedi eset volt a szponzoráció, a jövőben nem kívánnak röplabdával semmilyen szinten foglalkozni! És indokolt is!) Kapcsolat? ...

És egy aktuális, szintén a kommunikációval kapcsolatos gondom. Az idei, Nestea Magyar Mester SR OB fordulókon rendre megjelentek a különféle, hol kerek popójuk, formás mellük vagy éppen nemi hovatartozásuk el nem titkolása okán "sztárrá" avanzsált percemberkék. Gondoltam, az én véleményem egy eset, a sportágnak viszont hasznos a jelenlétük. A fordulók után szárazra néztem a szemem a kereskedelmi csatornák bulvárműsoraira guvadva, de nem! Nem láttam viszont Bódi Szilvi (Bódy Sylvi?, Bódi Szilvia?) jópofa ügyetlenkedését, a kicsit már elagott modell és névtesója labdázgatását a homokon. De az írott bulvársajtó is nélkülözte a fotókat. Szomorúan vettem tudomásul, hogy jelenlétük csak a versenyzőknek, s az alkalmi közönségnek szólt, nem volt célja (vagy ha igen, nem jött ki) a sportág népszerűsítése. Sem rejtve, sem nyíltan. Nohát!

Talán világos, hogy miért tartom oly fontosnak ezt a fajta munkát és miért az a véleményem, hogy nemigen lesz változás, ha minden marad a régiben, dacára az új elnöknek.

(Bezárva: 15:15)