Strandröplabda OB (10_06.16-án 00:00)

A Magyar Röplabda Szövetség közleménye

A Magyar Röplabda Szövetség Ügyvivő Testülete legutóbbi két ülésén vizsgálta a strandröplabda országos bajnokság elmaradt első fordulójával kapcsolatos körülményeket. A bajnokságok szervezésével és lebonyolításával megbízott céggel folytatott megbeszélések, valamint a jogi lehetőségek megismerése után az ÜT a céggel megkötött szerződés azonnali hatályú felmondása mellett döntött.

A Beach Volley Sport Marketing Kft tevékenységét értékelve az Ügyvivő Testület nem látja biztosítottnak a 2010. évi felnőtt és utánpótlás strandröplabda országos bajnokság lebonyolítását, ezért az idei versenyt az MRSZ nem rendezi meg. Az ÜT egyetlen szervezetet sem hatalmaz fel a 2010. évi felnőtt, utánpótlás strandröplabda Országos Bajnokság megrendezésére.

Közlemény (10_06.12-én 21:05)

Strandröplabda OB (10_06.14--én 22:30)

Van még lejjebb? Kérdések a strandröplabda ob elmaradt első fordulója kapcsán

Először arra gondoltam, három érdekeltnek nagyjából azonos kérdéseket teszek fel, a hallgattassék meg a másik (mindegyik) fél is alapon. Kun Gábor menesztett strandröplabda bizottsági elnököt azonban nem tudtam elérni, így a feltételek nem álltak fenn, igazságtalan lett volna „egyoldalúvá” tenni a tervezett riportot. Így gondolkodtam, s a fellelhető dokumentumok alapján igyekeztem kérdéseket megfogalmazni, igyekeztem az ott leírtakat a valósággal „szembesíteni”. Már amennyire az általam látott, tapasztalt valóság ténylegesen is valóság.

Néhány napja hallottam egy tv (vagy rádió?) műsorban, hogy egy vállalkozás akkor jár el helyesen vásárlásai alkalmával, ha meggyőződik arról, az eladó vállalkozás nincs-e adóslistán, vagy nincs-e felfüggesztve az adószáma, azaz, jogosult-e üzleti tevékenységre? Mindezt azért, mert a vevő csak akkor állíthatja be ÁFA visszaigénylésébe a partner számláját, ha az befizette az eladás utáni ÁFA-t, illetve, alapértelmezésben: jogosult-e egyáltalán működni?

Ez idáig rendben van, még ha nem is szakszerűen idéztem a beszélgetést. A lényeg talán világos. Azt viszont nem írja elő semmilyen törvény, szabály, hogy a tulajdonos(ok) vagy annak nevében eljáró vezető személyes vagyoni helyzetét bárki is vizsgálja!

Ennek okán. Ha az MRSZ döntéshozói meggyőződtek arról (feltételezzük, igen), hogy a Beach Volley Sport Marketing Kft. „tiszta”, akkor nemigen van oka, hogy a kft nevében jogosan eljáró vezetőt külön is vizsgálja. Kérdés, a szerződés megkötésének pillanatában egyáltalán volt-e tudomása arról, hogy egy adott személy hány és milyen profilú cégben tulajdonos és/vagy vezető és cégeinek milyen „sara” van bárhol is az országban. Így, ha a szakmai követelményeknek megfelelő és a szövetséget pénzügyileg nem terhelő versenykiírást is tartalmazó szerződést tesz le az asztalra, az aláírható. A 2009.12.19/5. MRSZ Elnökségi határozat. „Az MRSZ Elnöksége egyhangú szavazással felhatalmazta Dr. Szabó József elnököt, hogy írja alá a Beach Volley Sport Marketing Kft-vel kötendő megbízási szerződést a strandröplabda témakörében.” Továbbá a 2010.04.13/3. sz. MRSZ Elnökségi határozat. „Az MRSZ Elnöksége egyhangúlag (7/0/0) elfogadta a strandröplabda országos bajnokság 2010. évi versenykiírását.”

Ha ezen tényeket tekintjük, nemigen értelmezhető a következő tétel (legalább is, magyarázat nélkül): „- Az ÜT megállapítja, hogy az MRSz elnökségének az aláírt szerződés felbontására vonatkozó 2010. 04. 13/1. számú határozata e tekintetben végrehajthatatlan.” (A 3/05. 19. ÜT határozat (c) bekezdése) Már csak azért sem, mert – bár az elnökségi ülések nyilvánosak, így a határozatok is – a határozatok sorában azonban 2010. június 14-én 21 órakor nem szerepel a hivatkozott határozat. Sőt, mellékeltként a szerződés azon részei sem, melyek nem sértik a Beach Volley Sport Marketing Kft. érdekeit. Tekintettel arra, hogy egyfelől a szervező magáncég, így joga van pénzügyi, személyi és még néhány fontosnak ítélt kérdésben a titoktartáshoz, de az MRSZ kiemelten közhasznú szervezet, így viselt dolgai (szerződései is!) nyilvánosak!

Ezekből egy sor kérdés kívánkozik.

Milyen szerződés aláírására kapott dr. Szabó József felhatalmazást? Ha az (akkori) elnökség hozzáértéssel tárgyalta meg (szakmai, pénzügyi, jogi, marketing, PR, stb. szempontokat figyelembe véve) a hivatkozott, de a köz számára ismeretlen tartalmú szerződést, vajon mi változott meg néhány hónap alatt, hogy a saját maga határozata alapján aláírt szerződést a saját maga által hozott (újabb) határozat alapján fel kellett bontani?

Felbontották-e a szerződést? Ha igen, ki (mely szervezet vagy magánszemély) kapott megbízást a 2010. évi OB szervezésre? Ha igen, hogyan, kitől, ki és mikor kapott (új) felhatalmazást a Beach Volley Sport Marketing Kft-vel megkötendő szerződés aláírására? Ki írta alá a szerződést? Ha volt szerződésbontás, miért rendezhet a nevezett kft mégis strandröplabda ob-t? Persze, erre a kérdésre viszonylag egyszerű a válasz, még ha az információk nem egyértelműek is. Az ÜT 2010. június 10-én jóváhagyta a 2010. évi strandröplabda ob Versenykiírását, azaz „szentesítette” a Beach Volley Sport Marketing Kft-vel megkötött szerződést. A kérdés – talán – nem is annyira formai: miért nem hajtotta végre az ÜT a még regnáló elnökség érvényes határozatát, azaz, miért nem bontotta fel a szerződést? Ezek után lehetett volna csak jogosult új szerződés megkötésére – akárkivel is!

A másik oldalról pedig egyértelmű, hogy a határozat ellenére nem történt meg a szerződés bontás (hiszen érvényesen nevező párosok voltak jelen az elmaradt forduló helyszínén). Ha ez így van, akkor szegett-e vajon szerződést a szervező cég azzal, hogy a vele partner kapcsolatban álló Nagyrét Sportcentrumot működtető vállalkozás nem készítette el az előírásoknak megfelelő pályákat (függetlenül attól, hogy valós vagy valótlan állításokkal indokolta ezt)? Kérdés, mennyire roppant meg a meghiúsult első forduló miatt az egész OB – és a szervező cég – presztízse? Kevésbé árnyaltan fogalmazva: lesz-e induló a június 19-20-ra kiírt 2., martfűi és a következő fordulókon?

További kérdések. Mi az indoklása annak, hogy az ÜT. azonnali hatállyal megvonta a bizalmat Kun Gábortól, a Strandröplabda Bizottság elnökétől és a teljes bizottságtól? („A Magyar Röplabda Szövetség Ügyvivő Testülete azonnali hatállyal felmentette Kun Gábort a Strandröplabda Bizottság elnöki tisztségéből, valamint felmentette a bizottság tagjait is. A Strandröplabda Bizottság feladat- és hatáskörét az ÜT saját hatáskörbe vonta.” - Az ÜT június 9-i határozata.) Mi lenne jobb a szövetségnek? Azonnali szerződésbontás (megalapozott jogi indoklás után) egyúttal annak vizsgálata, hogyan lehet új kiírású OB-t rendezni vagy vállalni annak ódiumát, hogy versenyzői érdektelenség (ld.: bizalomvesztés) miatt sorra meghiúsulnak a jelenlegi állapot szerinti helyszíneken a versenyek?

A 4./05. 19. ÜT határozat: „A Beach Volley Sport Marketing Kft. és az MRSz között létrejött szerződés aláírásának körülményeit az ÜT jogi szakértő bevonásával 05. 31-ig kivizsgálja.” Kérdés, megtörtént-e, és mi a nyilvánosság számára elérhető (és megérthető) hivatalos álláspont? Ma, ugyanis június 14-e van, s néhány napja, 12-én meghiúsult az első forduló! Illetve, az, hogy a nagyréti pálya lehetetlen állapota ellenére nem két-három nappal a forduló előtt mondták le a versenyt, azt bizonyítja, hogy megtárgyalták, véleményt alkottak és minden stimmelt? Ha így van, miért nem tették közzé a mai napig? Lehet-e majd bármit is megtudni az időközben lemondott Elnökség erkölcsi és anyagi felelősségéről?

És, hogy a kérdések sora még ne szűnjön meg, végig olvastam az érvényben lévő Versenykiírást. Találtam benne néhány érdekességet. Íme:

5. Nevezés

5.2 Nevezni olyan játékosok nevezhetnek, akik tagjai valamely bíróság által bejegyzett strandröplabda illetve teremröplabda sportszervezetnek (sportegyesület, sportvállalkozás), vagy olyan sportszervezetnek, amelynek strandröplabda illetve teremröplabda szakosztálya van, és a sportszervezet tagja a Magyar Röplabda Szövetségnek. Azoknak a sportolóknak, akiknek nincs strandröplabda illetve teremröplabda sportszervezettel igazolt tagsági viszonyuk, nevezni csak emelt nevezési díj megfizetésével lehet. Most akkor vagy nevezhet akárki, vagy nem? Mi ebben a logika? Ha tag, nevezhet, ha nem tag, nem nevezhet. Szerintem. De…

5.4 (…) Emelt nevezési díj 5.000.-Ft / fő + ÁFA (10.000.-Ft / páros, (ha mindkét sportoló esetében nem igazolható a strandröplabda sportszervezeti tagsági viszony). Sportszervezeti tagság létesítéséhez a rendező segítséget tud nyújtani a nevezni szándékozó sportolónak. Nocsak, nocsak! És ha csak az egyik esetében nem? Milyen segítséget lehet igénybe venni a kiírt nevezési határidőig? Feltételezzük, hogy a versenybíróság legalább reggel nyolc órakor kezdi meg a működését. Valóban elég másfél óra? Egy tagság létesítése csak annyi, hogy itt van egy akármilyen egyesület, írj alá egy belépési nyilatkozatot, „oszt” kész? Tagdíjkérdés, szavazati jog, stb., stb. nem számít? Csak a pénz? És ha mégis létrejött a tagság, akkor minek az emelt díj? Van ennek értelme? Meg mi van a külföldről érkezett párosokkal? Hol van az leírva, hogy mi módon kell a párosnak a helyszínen – ha a helyszínen nevez – bizonyítani, hogy valós külföldi egyesület tagja? És ha ez igaz is, akkor sem felel meg a kiírásnak, mert az a szervezet nem tagja az MRSZ-nek. Ennek a dilemmának a feloldása pedig az „alkalmi tagság” kérdéskört veti fel ismét.

5.5 Nevezési díj megfizetése: az egyes fordulók, és az országos döntő előtt banki átutalással, vagy banki befizetéssel a Magyar Röplabda Szövetség Strand-és Parkröplabda Bizottságának 11600006-00000000-27368408 számlaszámára. Az utólagos reklamáció miatt (mert volt): miért nem lehetett kiszúrni, hogy ez nem a szövetség számlaszáma? Az MRSZ számlaszáma ugyanis11613008-01341400-13000003. Méginkább: a strandröplabda bizottságnak ezek szerint van külön számlaszáma? Szerepel ez bárhol is a Közhasznúsági jelentésben vagy máshol? Miért Kerekes Balázs, a Kispest SE elnöke vállalta, hogy az erre a számlára beérkezett nevezési díjakat visszafizeti? Ezek szerint ez a Kispest SE számlaszáma?

7 Ranglista

7.1. Magyar egyéni Ranglista

Egyéni eredmények alapján felállított sorrend. Célja a játékosok motiválása, valamint a Magyar Röplabda Szövetség strandröplabda versenyrendszerében meghatározott versenyeken elért eredmények alapján reális erősorrend felállítása. Hol van a tavalyi eredmények alapján, az FIVB szabályai szerint felállított, 2010-re érvényes bármilyen ranglista? Nem ez szolgálná az idei versenyeken a kiemeléseket és az induló pontokat erre a szezonra?

(Pirossal az eredeti szöveg, kékkel az észrevételek.)

Comment

Sok mindent lehetne még kérdezni ennek kapcsán. Nem irigylem az ÜT tagjait, nehéz dolguk van! Nem irigylem a szervező kft-t sem, a sikertelen kezdet után hihetetlen presztízsvesztéssel kell számolnia, ráadásul, tetemes plusz költség is terheli az indítás miatt.

Valójában, az alapkérdés az, mi volt a hiba a Kispest SE által benyújtott javaslattal (ld. Kerekes Balázs elnök közleményét az OB első fordulójával egybeeső, s emiatt elmaradó zánkai „A” kategóriás versenyükről)? Illetve, ennek a fordítottja, miért volt jobb a Beach Volley Sport Marketing Kft. ajánlata?

Egészen pontosan, ez senkit sem érdekel. Úgy hiszem. A röplabdások játszani akarnak, egyértelmű szabályok alapján. Nem érdekli őket senki marakodása. Nem érdekli őket az érdekek harca. Az elmúlt években éppen az volt a középpontban, hogy a strandröplabda ob nem a játékosokról szól, hanem arról, ki hol tud kihasítani magának akármennyi pénzt is a saját zsebére. Az idei pofon nem az első volt. Mindenki, köztük jómagam is azt reméljük, nem süllyed mélyebbre hazai röplabda! Ne feledjük: a tenger feneke nem egészen a valóság: a víz és szilárd réteg érintkezési felülete alatt még sok-sok méter iszap is van…

Oszvald György

GYORSHÍR --- (10_05.15-én 17:20)

Lemondott a Magyar Röplabda Szövetség elnöksége

A ma délelőtt 10 órára meghirdetett, majd határozatképtelenség okán egy óra múlva megismételt közgyűlésen már a kezdésnél érezni lehetett, hogy valami lóg a levegőben. Dr. Szabó József, az MRSZ elnöke ugyanis két levezető elnökre tett javaslatot, mondván, a második amolyan ,,tartalék" - ha a megszavazott levezető elnök netán rosszul lenne vagy bármi más történne. A jelenlévők elfogadták, hogy Butor Klára, az elnökség tagja lássa el a levezető elnöki teendőket, s dr. Egyed István legyen az a bizonyos tartalék.

Butor Klára - az indokolt hivatkozások okán benyújtott módosító javaslatokat (Németh Lajos - TF SE, Borbély Péter - MALÉV SC, Földvári Péter - Kaposvár, Mangel Karló - Tiszavasvári) is figyelembe véve - megszavaztatta a napirendeket és azok sorrendjét. Ezután 15 perc szünet következett, melynek letelte után dr. Szabó József a 2009. évi beszámolóhoz szóbeli kiegészítéseket tett.

A levezető elnök szót adott Körösfői László, Kasziba István és Kovács István elnökség tagoknak. Mindhár-mójuk kiegészítése egyfajta számadás volt eddigi munkájukról, s egyértelműen utaltak arra, nem ragasz-kodnak az elnökségi tagságukhoz. Ezen a ponton már nyilvánvalóvá vált, hogy nagy horderejű változás van kilátásban. Dr. Szabó István, az MRSZ elnöke kért szót. ,,Jelenleg kilenc fős elnöksége van az MRSZ-nek, mely a 2009. évi beszámoló értékelése után egyhangúlag lemond." - jelentette be, s az elnöki pulpitus mögül kiült a küldöttek közé. Butor Klára megköszönte az eddigi figyelmet, majd átadta az elnöklést a ,,tartalék" levezető elnöknek, dr. Egyed Istvánnak.

Dr. Egyed ismertette, az ilyenkor szokásos eljárást, s azonnal javaslatot tett a rendkívüli közgyűlésre. Ezt többen megtámadták. ,, Tisztelt Elnök Úr! Egy nyitott napirend kellős közepén vagyunk, s mint szavazati joggal rendelkező tag, ragaszkodom hozzá, hogy egyfelől a vitához én is hozzászólhassak, másfelől az elnökség lemondásából nem következik, hogy a közgyűlés funkciója is megszűnik" - érvelt Németh Lajos. Kérte, hogy az elfogadott napirendek szerint folytatódjon a közgyűlés.

Majd fontos kérdéseket érintő hosszas viták után felállt egy öt fős, ideiglenes ügyvezető elnökség Németh Lajos, Borbély Péter, Hoboth Sándor, Nagy Kornél és Földvári Péter részvételével. Feladatuk az új, tisztújító közgyűlés előkészítése és összehívása, majd funkciójuk az új elnökség felállásával megszűnik. (Korábban tévesen írtam Borbély Péter helyett Foki Róbert nevét az öt fős grémium közé. Elnézést kérek a hibámért az érintettektől.)

Oszvald György

A hozzászólások és a viták ismertetése rövidesen

Az MRSZ ebben az évben is jutalmazta a születésnapjukat idén ünneplő idősebb játékosokat, egykori válo-gatottakat, szakvezetőket, játékvezetőket.

balról: Benke Attila, 80 --- Müller Tibor, 85 --- Dr. Prohászka László, 90 --- Szekér László (edző), 60 éves

Szekér László (játékvezető), 70,--- Hegedűsné Borbély Veronika, 75 --- Antalpéter Tibor, 80 éves

Sokan nem tudtak eljönni és átvenni az elismeréseket: Vocskó György, Stevik Péter, Schadek Ferencné, Ortner Lajos 60 évesek, Schlégl Judit, Kasziba István, Sándor Péter, Makláry Ilona, Buzek László, Vasák Bertalan 65 évesek, dr. Vaszily Béla, Baranyai Mihály, Juniné Nagy Margit 70 évesek, Gódor Mária, Varga Miklós 75 évesek, Horváth Zoltán 80 éves.

A szövetség - a közgyűlés napirendje előtt - elismerte azok teljesítményét is, akik az utóbbi időszakban valamilyen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak vagy kitüntetést kaptak.

balról: Dikácz Ernő főtitkár, Dr. Szabó József elnök, Fördős László, aki a Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatát kapta a Magyar Sport Napja alkalmából, Farkas Mihály, a Kecskeméten megrendezett féfi és női magyar kupa főszervezője, dr. Kotsis Attiláné, akit beválasztottak a röplabda sportág halhatatlanjai (Volleyball Hall of Fame) közé, Szemenyei Péter (távollétében Tomanóczy Tibor) a fiú junior Eb-selejtező megrendezéséért, a junuior lány válogatott (Foki Róbert másodedző és Szabados István vezetőedző képviseletével) a junior Eb-döntőbe jutásért, valamint jobbról a harmadik Érsekujvári Gyula, 75 éves

A volley.hu gratulál az elismerésben részesített röplabdásoknak! Oszvald György főszerkesztő

Junuior Európa Bajnokság - selejtező, fiúk - Dunaújváros

Miért?
Kora reggeli morgolódás a kommunikáció ürügyén

Hogy kinek mikor van kora reggel, az szemlélet dolga. Nekem a reggel fél nyolc igencsak hajnali időpont. De nem sok választásom van, ígéretem szerint készítem a dunaújvárosi röplabda Európa-bajnokság tegnapi mérkőzésein készített fotókból a Galériákat. Közben hallgatom a királyi televízió 8 órás hírműsora utáni sporthíreket. És majd felrobbanok a méregtől!
  A híradás futball hírrel indul, jó, jó, elfogadom, fontos és van nemzetközi vonatkozása is. Aztán Mocsai nyilatkozik a kézilabdások felkészüléséről, de jön még női kosárlabda magyar mérkőzésről is egy-két mondat. Majd újra foci, a Ferencváros szerződést kötött Szigetszentmiklóssal, hogy itt alakítja ki a hivatalos utánpótlás nevelési bázisát; hogy tudjanak a kis srácok felnézni a Fradi ikonjaira(?). Röplabda semmi! Pedig – kedves hírszerkesztők–, talán itt helye lett volna, hiszen a Fradi-riport szlogenje a jövőt építjük a jelenben mondat volt. Könyörgöm! Junior röplabdásaink nem ezt csinálják?
  No, meg hallom, hogy a fiatalok olimpiája okán magyar küldöttség járt Szingapúrban, a helyszíneket, körülményeket megtekintendő! Hát ez piszkosul fontos hír! Főleg az, hogy korlátozták a kísérők létszámát, így előfordulhat, hogy magyar sportoló az edzője nélkül utazna ki. Igen, ez talán lényeges, a hír(?) ebben a fázisban, két perc körüli időtartamban, benne egy Gyulai mini interjúval talán felesleges! Kicsit később…
  Dunaújvárosban a fiú röplabdások az ifjúsági világbajnok szerb csapatot jobb szett aránnyal megelőzve állnak az első helyen két nap után, két győzelemmel!
Ez miért nem hírértékű történés?
Ez miért nem erősebb annál, hogy Baróti Árpád, Dorcsák Lajos (2009. Héraklész-díjasa, az év utánpótlás röplabdázója), Kaszap Tamás és társaik ugyanúgy a jövőt építik, mint a kis focisok, és a röplabda valóságos ikonjait(!), Tatár Mihályt, Buzek Lászlót, Kántor Sándort, Győri Attilát és társaikat (egyikük-másikuk több százszoros magyar válogatott) kívánják követni?
Miért nem szerepelnek a magyar sikerek (a lányok Lengyelországban állnak 1 győzelemmel és 1 vereséggel két nap után a tabella 3. helyén) az őket megillető terjedelemben és helyen a hírek sorában? Amit megnéztem: az MTI általam elérhető felületén ma reggel 8.50-ig nem szerepel röplabdás hír. A Nemzeti Sport online jegyzőkönyvet (azaz eredményt, felállást, tabellát) közöl, az index.hu sportrovata egy-egy mondatban említi a tegnapi fiú és lány győzelmeket.
Nem tudom, így csak elmélkedem: kinek a kötelessége tájékoztatni és mennyi idő elteltével a jegyzőkönyv hitelesítése után a sajtót? MTI, egyéb hírügynökségek, Rádiós, televíziós sportszerkesztőségek, stb. A szervezőké? A szövetségé? Vagy személyi felelőse van ezen belül?
Ha a tájékoztatás megtörtént, akkor kérdem a szerkesztőket: miért ragaszkodnak a hülyeséghez, a sztereotip véleményhez, miszerint a röplabda nem népszerű sportág.
Tyúk vagy a tojás? Miért nem veszik észre, hogy ezen nagyszerű eredmények agyonhallgatásával éppen a sportág legnagyobb ellenségeivé, a földbe döngölés követeivé válnak?
Miért ér többet egy NB 6-os focihír egy nemzetközi (hat csapat) junior röplabda tornánál? Melyiknek van nagyobb hírértéke az országos, sőt, jelen esetben a nemzetközi sajtót is tekintve?
Az nyilván nem várható el a lapoktól, tévéktől, hogy olyan terjedelemben adjanak hírt az eseményekről, mint teszi ezt az MRSZ a saját honlapján vagy jómagam, a volley.hu felületén. De egy pár mondatos tartalmi összefoglaló azért elvárható lenne!
Hát, tudnék még brummogni, és van még sok-sok miért, de inkább most befejezem. Röpke egy óra múlva egy régen látott, Dunaújvárosban élő egykori osztálytársammal találkozom, s a galériákkal is leálltam, hogy hirtelen jött bánatomat önökre zúdítsam, kedves olvasók. Talán hírszerkesztők is olvasták „ébredésem” történetét.

Morogtam én, Oszvald György

Gong Rádió Magyar Kupa - Kecskemét, 2010 .02.17 - 20. (2010_02.21-én, 18:10)

Jegyzet
Gondolatok a röplabdáról a Gong Rádió Magyar Kupa kapcsán

Véleményem, gondolataim a női döntő alatt születtek, s ezeket a férfiak fináléja érlelte meg.

Néhány napja hallottam, olvastam a hírekben, hogy milyen csodálatos eredményekkel büszkélkedhet az FHB (Földhitel- és Jelzálogbank Nyilvánosan működő Részvénytársaság): a 2010. február 17-ei gyorsjelentés alapján 7 milliárd 100 millió forintos adózás utáni nyeresége keletkezett. (portfolio.hu) Más források szerint a 2009. évi IV. negyedéve is sikeres volt, mert ugyanez a tétel 1,6 milliárd forint. (Ne feledjük, közben a világon átviharzó válság tett tönkre munkahelyeket, vállalkozásokat, családokat. Meg sportegyesületeket is.)

Nos, ezek a számok óriásiak, minimálbérből élők számára józan ésszel talán fel sem foghatóak. Bizonyára szép osztalékot fognak fizetni a tulajdonosoknak, a befektetőknek. Meg jócskán marad majd fejlesztésre, jutalmakra, stb. stb. Ha nem is ilyen eredményekkel, de jelentős nyereséggel zárt a bankok többsége Magyarországon. Jól gazdálkodnak, gazdálkodtak, nem vitás.
   Előre is elnézést kérek minden más olyan sportágtól, melyeket nem tett „naggyá” – ha csak időlegesen is – a kereskedelmi televíziózás, és ha most csak a röplabdáról gondolkodom.     
   Kérdem én az összes olyan döntéshozót, akik ekkora pénzek felett rendelkeznek, mit tudnak a magyar sport helyzetéről, állapotáról? Mit tudnak arról, hogy az egykoron fénykorát élő ökölvívás egy hullámvölgyes szakaszában az egyik kereskedelmi csatorna a „sztárboksszal” lendített nagyot a sportágon, arról, hogy ugyanez folyik a – szerintem – sportnak nemigen értelmezhető pókerrel. Szinte minden csatornán napi 3-4 órás időtartamban, sikerekben megőszült dalnokokkal vagy villalakókból lett „sztár” műsorvezetőkkel közvetítik a rendkívül „látványos, abszolút értelemben véve is televízióra termett” játékot. Mit tudnak arról, hogy egy felnőtt Európa-bajnoki selejtező (négy csapat részvételével) luxus-módon megrendezhető 30-35 millió forintból? Mennyire tudják érzékelni az egy milliárd és 30 millió közti nagyságrendi különbséget?  Közben Kecskeméten, a felújított Messzi István Sportcsarnokban, a szervezők egy magas szinten rendezett, újításokkal teli röplabda magyar kupa négyes döntőt hoztak tető alá. Az, hogy a férfi és női döntő egy helyszínen, egy időpontban zajlott, nálunk újdonság, és csak tisztelet érte az MRSZ-nek, hogy ragaszkodott a junior versenyeken már bevált szisztémához. Farkas Mihály főszervező és stábja vállalta, hogy a nemzetközi gyakorlatban elfogadott és alkalmazott eszközt – a 2. játszma utáni tíz perces szünetet, az itt beékelhető szórakoztató programokat – kipróbálja a kupadöntőn. Eleget téve ezzel annak az igénynek, hogy ne csak egy küzdelem legyen a jegy árának ellentéte, de más látványosságokat is élvezhessen a nagyérdemű. (Ha például a velocipéd-artista Kóra Sándor mutatványait egy nívós éjszakai műsoros bárban akarnánk megtekinteni, a produkcióért fizetett belépő úgy 10 ezer forint lenne fejenként.) Véleményem szerint már az is lekötötte a nézőket, ami a hazai felhozatalból megoldható volt – időben és pénzben egyaránt.
    Kérdem én az összes olyan döntéshozót, akik ekkora pénzek felett rendelkeznek, mit tudnak a magyar sport utánpótlásának helyzetéről, állapotáról?  A férfi döntő tízperces szünetében közel száz kecskeméti kisiskolás röplabdázott párokban, bemutatva mindazon alapelemeket, amiket rövidebb-hosszabb idő alatt elsajátítottak. Érdekli-e a mai Rothschildokat egyáltalán a sport, nevezetesen itt a röplabdára gondolok. A tévék, az újságok azt válaszolják a sportág publicitási igényeire, hogy nincs közönsége, nem népszerű! Ezen a napon, a döntő napján három televízió élőben adta a férfi és női kupagyőztes címért folyó mérkőzéseket. Köztük a Sport TV a legismertebb, de jelen volt az interneten elérhető Népmédia tévé, s a helyi televízió is. E mellett a volley.hu élőben közvetítette a teljes magyar kupát, így a döntőt is. És miközben a nézettségre való hivatkozással sok-sok lehetőséget elvesznek a röplabdától, vagy meg sem kapja a sportág, ne feledjük, hogy – megint csak szerintem – az inkább csak foci (főleg külföldi) és Forma-1, meg még néhány „sztársportág” szaklapjának tekinthető Nemzeti Sport online felületén nyúlfarknyi cikkecske jelent meg a férfi döntőről, s egy mondatban egy eredményközlés erejéig megemlítették egy szövegboxban a női döntőt is. A helyszínen 1300-1400 fő tombolt a férfi döntőn, a nőin 900-an voltak, s egy kivételtől eltekintve az összes elődöntőn 150-200 fős közönség volt jelen, dacára a hétköznapi időpontnak! Mi ez, ha nem népszerűség?! Tudom, ha érvelek, célszerű lenne nézettségi adatokat is mellé tenni. Ha mást nem is, de a Sport TV-t biztosan mérik, én meg a saját honlapomon, az ingyenes számláló szolgáltatást használva tudom bizonyítani, hogy az átlagosan napi 150 körüli rákeresés most a 300 fölé nőtt.
   Kérdem én az összes olyan döntéshozót, akik ekkora pénzek felett rendelkeznek, és talán most néhány adatot is kaptak, hogy tényleg nincs lehetőség abból a temérdek pénzből 3-400 milliót a röplabda sportágra fordítani? (Kérek mindenkit, ne lepődjön meg az összeg nagyságán, mert ha valóban akarja bárki is a sikert, az nem jön ki 1-2 millióból!) Természetesen, a másik oldalról egy megalapozott, tényekkel alátámasztott üzleti terv szükségeltetik!
   Kérdem én az összes olyan döntéshozót, akik ekkora pénzek felett rendelkeznek, hogy vajon nem érdemelne meg az a sportág némi kockázat vállalásával egy kis figyelmet, amely országos szövetsége egyik alapítója volt a Nemzetközi Röplabda Szövetségnek (FIVB) akkor, midőn az országban még a háború romjait takarították, s a ma oly’ divatos asztalon játszott „látványsportok” jószerint még nem is léteztek?

Hát, én ezeken (is) rágódtam a döntőn, sőt, bevallom, ettől még „rémesebb-vérmesebb” ötleteim, gondolataim is voltak. Újságíróként, lapalapító főszerkesztőként, lapkiadóként, röplabdás honlap tulajdonosaként és szerkesztőjeként örömmel fogadnék egy tárgyalásra szóló időpont ajánlatot valamely milliárdok felett rendelkező tulajdonostól, döntéshozótól!

Oszvald György

MRSZ - Közgyűlés

Az alábbiakban adom közre az MRSZ idei első, május 31-ére összehívott évi rendes közgyűléséről a tudósítást. Mint ismert, a Közgyűlés nem volt határozatképes, így az öszejövetel baráti beszélgetéssé alakult át. Természetesen, fenntartom, hogy a hozzászólások teljes értékűek voltak, s szándékuk szerint az érdemi vitában hangzottak volna el. (Kivéve e sorok írójának megjegyzését, hiszen valódi közgyűlésen nem lett volna módja hozzászólni - de ott nem is akart volna.)

A továbbiakban a másodjára, június 14-re összehívott megismételt közgyűlésről mondom el a véleményemet - természetesen a szükséges helyeken idézve a magnófelvételből - ám itt már nem részletezem a hozzászólásokat, mert a közel két és fél órányi felvételt, valamint a tetemes jegyzetek feldolgozását még egy hét elteltével sem tudtam megoldani, egyéb teendőim és elfoglaltságaim okán.

Megjegyzem, bár a felvételek lejegyzése szó szrinti, nem tekinthető hivatalos forrásnak, hiszen mint jegyzőkönyvet, nem hitelesítette senki.

Kérek minden kedves olvasót, legyen türelemmel, s némi élelemmel meg itókával felszerelve görgesse az oldalt - elég hosszú lesz az olvasmány.

M E G H Í V Ó

Tisztelt Elnökségi Tag!

Tisztelettel tájékoztatom, hogy a 2000. évi CXLV. Törvény 29. § (2) pontja alapján a Magyar Röplabda Szövetség rendes évi

K ö z g y ű l é s é t

2008. május 31-én (szombat) 10.00 órára

Összehívom, melyre szeretettel meghívom!

( Akkreditáció: 09.00 órától!)

 Közgyűlés helye: DANUBIUS THERMAL HOTEL HÉLIA ( 1133, Budapest, Kárpát u. 62-64.)

Napirend: 1./ Az Ellenőrző Testület beszámolója (előterjesztő: Dr. Koszoru István)

2./ Az Ellenőrző Testület megválasztása (előterjesztő: Dr. Koszoru István)

3./ Az Elnökség 2007. évi szakmai és pénzügyi beszámolója (előterjesztő: Dikácz Ernő)

4./ Közhasznú jelentés (előterjesztő: Dr. Koszoru István)

5./ 2008. évi szakmai és pénzügyi terv (előterjesztő: Dikácz Ernő)

6./ Elismerések, jutalmazások (előterjesztő: Dikácz Ernő)

Kérem, hogy az eredményes munka érdekében tisztelje meg részvételével Közgyűlésünket és a kiküldött anyagokat hozza magával.

 Budapest, 2008. április 30.

Tisztelettel:

 (dr. Szabó József) elnök

Nos, ez volt az eredeti közgyűlés meghívója.

A baráti beszélgetéssé alakult összejövetel.

Lássuk a közgyűlési statisztikát! Az MRSZ 66 szavazati jogú tagjából 29 van jelen 10:00 órakor, ami 43%-os részvételnek felel meg. Egy órányi várakozás után a helyzet változatlan.

Tekintettel a határozatképtelenségre, a kényszerű várakozás alatt egyrészt kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol többen elmondták véleményüket; - feltételezhetően, ha lett volna érdemi lehetőség, a hozzászólásukat.

Másrészt emberi oldalról csak értékelni lehetett, hogy az egyebekben jelzett elismeréseket átadták a meghívott vendégeknek – aki előbb érkezett, annak korábban, aki csak a jelzett dél körüli órákban jött, annak természetesen, érkezése után.

A közgyűlés levezető elnökének Rodics Dánielt, az MRSZ sajtófőnökét választották meg.

Sikeres, eredményes munkája elismeréseként, valamint születésnapja alkalmából emlékplakettet vehetett át sportágunk kiemelkedő egyéniségei közül a 90 éves Dr. Holvay Endre, a 80 éves Dr. Kotsis Attiláné Kincsesy Gabriella, a 75 éves Farnady Ernő, Gálos László, Gálosné Szalay Margit, Háli József, Juhász Zoltán, Kőrösfői László és Prouza Ottó, valamint a 70 éves Farkas József és Jánosi Ferenc (MRSZ infó) - a fotókon az említettek sorrendjében.

A fotókról hiányzik Gálosné Szalay Margit.

A továbblépés érdekében ügyrendi kérdésekben döntött a közgyűlés, azaz a Szavazatszámláló bizottságról, a jegyzőkönyv vezetésről és annak hitelesítéséről.

Ami a közgyűléshez tényszerűen tartozik: a Meghívókat nemcsak a tagságnak, hanem több sportszervezetnek is kiküldték. De a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB), az MMSZ (Magyar Modellező Szövetség? Magyar Máltai Szeretetszolgálat? Magyar Marketing Szövetség? Magyar Műanyagipari Szövetség? – többet a kereső nem talált!), a Nemzeti Sportszövetség (NSSZ), a Sportegyesületek Országos Szövetsége (SOSZ), a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet NUSI) számára fenntartott székek üresek voltak.

A beszélgetés során elhangzott „hozzászólások”

Sajnálattal jelzem, hogy néhány hozzászólás alatt nem működött a diktafon, jegyzet pedig a fényképezések miatt nem készült. Elnézést érte.

 Lestár László (képünkön) a felől érdeklődött, miért nincs jelen teljes létszámban az elnökség? (Az MRSZ elnöksége: Dr. Szabó József elnök, Körösfői László, Butor Klára, Herpai László, Fördős László, Kasziba István, Kovács István, Oczella Gyula, Szűcs Attila. Tagságáról korábban lemondott: Ludvig Zsolt, Schell László. Dőlt betűvel a hiányzók. – a szerk.) – dr. Sazbó József válaszolt: - Öt elnökségi tag van jelen, s ez még egy Elnökségi ülés határozatképességét sem éri el.

Dikácz Ernő főtitkár (jobb oldsali képünk) kiemelte az MRSZ kommunikációjának pozitív változását, említette, hogy járt a Nemzeti Sport új főszerkesztőjénél, s a látogatás eredményeként a röplabda nagyobb figyelmet és felület kap majd a print változatban, az online oldalon pedig szinte korlátlan a megjelenés lehetősége. Megjegyezte, ugyanakkor az egyesületeknek kiküldött Hírlevelekre, friss napi hírekre se pro, se kontra nincs reagálás, pedig igényelnék a párbeszédet!

Dr. Szabó József, elnök: Az elmúlt időszakban igyekeztünk egy elfogadható stratégiai tervet letenni, amit minden tag egyformán a magáénak hisz, vall és elfogad. Úgy érzem, az elmúlt nyolc hónapban, ha nem is falrengető, nem is világot megváltó határozatokat hoztunk, de egy olyan légkört próbáltunk teremteni, amiből el lehet igenis kezdeni az építkezést, és fel lehet húzni azt a házat, amit úgy hívnak, hogy na, ez biztos fellegvára lesz a magyar röplabda sportnak! Melyekre gondolok? Most, hogy ki mekkora luftballont fújt a strandröplabdából, nem az én feladatom megítélni, mindenkinek a saját szája ízére bízom és a saját erkölcsi megítélésére, minden esetre, az a fajta kijelentés, hogy majd a strandröplabdán keresztül megteremtjük a magyar teremröplabda népszerűségét és eredményességét, úgy érzem, az elmúlt egy év bebizonyította - vagy az elmúlt két év -, hogy hamis illúzió volt. Hamis illúzió volt kelteni olyan reményeket, hogy majd egy újabb szponzori támogatással a teremröplabdának is meg tudjuk teremteni a feltételeit. Sajnos, az is közrejátszott, hogy azok az anyagi javak, melyek biztosítva voltak a strandröplabda működésére, nem biztos, hogy célba értek, és nem biztos, hogy abba a célba értek, ahol a legjobban hasznosulhattak volna. Itt is a fantáziára bízom, a küldöttek fantáziájára, hogy ki mit ért alatta. Úgy érzem, hogy az elmúlt hat-hét-nyolc hónapban sikerült ezeket a csatornákat leszűkíteni, bizonyos lyukakat betömni, és ha hiányoztak is – és tudom nagyon jól, hogy ott voltak a szigorúbb intézkedések megtételének lehetőségei is – azt tudom erre mondani, hogy pontosan a magyar röplabda érdekében, pontosan a népszerűség érdekében nagyobb füstöt elengedni ebben a témában, úgy éreztem, erkölcsileg sem lehet.

A Versenykiírás elfogadását, elfogadtatását említette a főtitkár úr is. Az előzményeket is, az előkészítő munkát is, hogy sikertelenség volt benne. Annyit mondanék, hogy vegyes érzelmeket bocsátott útnak, mert biztos vagyok benne, hogy lesznek egyesületi érdekek, amelyek ütköznek. Ugyanakkor azt is el kell mondanom – és itt is köszönetet kell mondjak az alkotóinak, akik nagyon nagy munkát végeztek –, és valószínűleg meg fogja találni az elnökség az alkalmat arra, hogy ezt a munkát hivatalosan is elismerje. Azt kérném, hogy ne csak a kritika szemüvegével, ne csak a kritikus hanggal fogadják ezt a Versenykiírást, hanem próbáljanak hozzátenni olyan értelemben, hogy sikerese bajnokságokat tervezünk, a pincétől a padlásig!

Sorolhatnám azokat az elnökségi intézkedéseket, sorjában, amiket megtettünk, s lennének elégedetlenek és elégedettek is. Említhetném azt is, hogy a szövetség teljes vezérkara – mondhatnám, hogy a két fő is – új ebben a szakmában, de ez nem mentség egyikük számára sem. Több, mint egy hónapot váratott magára a főtitkári kinevezés. Vajon miért? Akit a tagok elfogadtak volna és szerettek volna, nem vállalta. Nehéz helyzetben voltam, hiszen elnöki döntést igényelt, kit válasszak munkatársnak! Amikor megszondáztattam a kérdést különböző fórumokon,m volt, aki könnyűnek találtatott, s volt, akit elfogadtak volna, de mint említettem, nem vállalta. Azt hiszem, Hoboth úr nem sértődik meg, ha név szerint is megemlítem, hiszen kétszer is kerestem Sándorral a kapcsolatot, hogy próbáljunk szót érteni. A hosszú keresgélés után Dikácz Ernő, a MOB munkatársa – úgy érzem – olyan lendülettel vetette magát a munkába, és itt nem akarom méltatni a tevékenységét, mert nem kell, hogy itt méltassam, hiszen előbb vagy utóbb meg lesz az eredménye a munkájának. Azt szoktam mondani baráti társaságban, hogy hozzá képest Magellán egy otthon ülő remete volt, mert Szombathelytől kezdve Nyíregyházán keresztül ő a röplabda parlament utazó nagykövete. Bízom benne, hogy ez a munka előbb vagy utóbb, és a tagság reményét fejezem, ki, ha azt mondom előbb, meghozza az eredményt.

Vannak gondok, amikor ennek a taggyűlésnek a határozatképességét sajnos a tagság annulálta, hiszen érkezett hozzánk, az Elnökségnek, s itt a Kormos úrnak is válaszolnék a kérdésére, mert ha megnézte volna nem csak az általa hibásnak vélt – és el is fogadom maximálisan a kritikát – szakmai beszámolót, úgy kezdődik, hogy az Elnökség által beterjesztett anyag, tehát ezt az elnökség megtárgyalta, mondhatnám úgy is, elfogadta. Tehát ez az Elnökség beszámolója. Ebben nem kívánnék vitatkozni, hogy alá kellett volna-e írnia minden tagnak vagy nem. Lehet, hogy a pontosság ezt diktálja, s a szavahihetősége emelkedett volna, ha aláírjuk, úgy érzem, hogy sérült az a fölvetés is, amit két tag terjesztett be. Ugye, rendkívüli közgyűlési napirendi pontot szerettek volna. És itt megint zavarban vagyok, majd a jogász kollégával és az Elnökséggel el kell döntenünk, mi legyen a sorsa, hiszen a közgyűlésnek határozatképesnek kellett volna lenni ahhoz, hogy napirendre felvehessék.

Egy sor olyan probléma van, amit meg kell oldanunk, és bízunk benne, hogy az elkövetkező időszakban, ahogy említettem önöknek – és ez nem időkérés az Elnökségnek, ahogy szokták nevezni – egy olyan érdemi munka kezdődik el, amikor létrehozunk olyan szakmai kollégiumot, amelynek feladata lesz, hogy igenis, reális célkitűzés lehessen az, amit megfogalmaztunk Elnökségi ülésen, hogy csapatunk, vagy csapataink lehessenek a londoni olimpián! Bízom benne, hogy megvan az az erő, szakmailag is, erkölcsileg is, és – azt hiszem – emberileg is, hogy ez a stáb olyan anyagot adjon és olyan anyagot tegyen az elnökség és a tagság elé, hogy érdemes legyen a szerint dolgozni, tevékenykedni, és netán eredményt fog szülni!

Sorolhatnék még millió egy olyan szempontot, ami ez alatt a nyolc hónap alatt lezajlott, hiszen – ha jól számolom – tíz elnökségi ülés volt, ami lehet, hogy így kiejtve sok, lehet, hogy a hatékonyságát megítélve kevés, lehet, hogy az elvégzett munka sikeressége szempontjából szintén kevés, de említettem, szembe kellett nézni olyan váratlan eseményekkel is – nincs most itt Butor Klára elnökségi tag, aki a Jelölő Bizottság tagja, s felhívta a figyelmemet, mit vállalok, s magam is tudtam – mint anyagi terhekkel megterhelt költségvetést. De magam sem hittem el, hogy a költségvetés még ilyen plusz terhekkel is bír, amikkel sem ő a tervezés időpontjában, sem én nem tudtunk számolni! Még egyszer hangsúlyozom, az elvégzett munkának az eredményessége, ahogy az előbb is mondtam, nem kielégítő, mert a rendkívüli erőfeszítéssel végzett munka is lehet eredménytelen. Lehet, hogy szélmalomharcot vívtunk eddig, de bízom benne, hogy előbb vagy utóbb, inkább előbb, ez a munka eredményes lesz. Meg fog látszódni az utánpótlás eredményességében, meg fog látszódni a bajnokság színvonalának emelkedésében. Remélem és nagyon bízom benne, mint szövetségi ember, hogy a válogatottjaink egyre sikeresebben fognak szerepelni és akkor meglesznek azok a népszerűségi intézkedések, amiket a hozzászólók joggal elvárnak tőlünk.

Ennyit szerettem volna elmondani. Lehet, hogy ha a közgyűlésen vagyunk, kicsit hivatalosabban, kicsit több számmal, kicsit több bizonyítékkal és konkrétummal teszem. Most én is egyfajta beszélgetési szinten mondtam el az álláspontomat. Köszönöm a figyelmüket és a meghallgatásukat!

Hoboth Sándor : Azért gondolom, hogy szólnom kell, mert az elnök úr név szerint megemlített, s azt a költői kérdést kaptam, hogy miért nem vállaltam, hogy főtitkára legyek a Magyar Röplabda Szövetségnek? Azt hiszem, hogy nem igazán kell nekem magyarázkodni, hiszen 1970 óta foglalkozom röplabdázással. Akkor kezdtem el, mint játékos, hál’ Istennek, sikerült a válogatottban játszanom, voltam első osztályú férfi csapat edzője, egy rövid ideig a női válogatottal is együtt dolgoztam. Azt hiszem, én szakmai ember vagyok, azt tudom, hogy mi a röplabda, hogy kell játszani, hogy kell edzeni. A röplabdás társadalomban nagyon sok olyan személy van közöttünk, aki azt hiszi, hogy ő minden poszt betöltésére alkalmas. Ezért válogatás nélkül mindent elvállal, majd fél év múlva lemond. Én nem ezek közé tartozom, szerintem jó döntést hoztam, Köszönöm szépen!

Molnár László (Békéscsabai RSE elnöke): Tisztelettel köszöntök mindenkit. Mi megtettük azt a nehéz lépést, amikor nem igazán ment, mert a támogatók elfordultak 2000-ben, és teljesen új egyesületet alapítottunk, és az utánpótlás nevelésre építve vissza is léptünk az NB II-ből, majd amikor a picik, a kicsik, és a 15-16 évesek odáig értek, hogy elindulhattunk új szemlélettel, s újra neveztünk, s szerintem két év múlva egy másik NB II-be fogunk nevezni a most 14 évesekkel. Ehhez stratégiát kellett kialakítani, amit én ma a röplabda szövetségnél nem látok. Lehet, hogy az álmokat kergetve nemzetközi szinten eredményeket érnénk el, és tervezzük, milyen szintekre szeretnénk jutni, de ehhez én szerintem le kell tenni egy öt éves tervet, a szakmait is meg a pénzügyit is! Azt szoktam mondani, hogy nálunk a Kormos Misi meg a Nagy Attila vigye a szakmai munkát, a vezetés az én dolgom, és beszéljük meg a döntések előtt a feladatokat. Azt hiszem, hogy ez az összefüggés kell működjön a szövetségben is. Közgazdászként pedig azt mondom, hogy a vállalkozói bevételek oldalán több mint 40 milliót tervezünk és realitása az van, amit, ha jól látom, hogy 6 és fél milliót már sikerült az Elnökségnek tagdíjbevételként összegyűjteni. Az állami támogatás csökkent és nem tudom, mit tettünk azért, hogy ez nagyobb legyen? Lobbizni kell állami szinten! Nem tudom, hogy meghívtuk ide vagy nem hívtuk meg, illetve próbáltunk-e állami vezetőt, sportvezetőt meghívni? Szeretném tudni, hogy számon kérjük, miért nem jött el? Azt gondolom, hogy itt a női-férfi szakág összefogásával, de döntően az utánpótlás nevelésre építve lehet a sportágat a kátyúból kihúzni. Nagyon nagy tisztelettel kell megköszönni az összes személynek, aki társadalmi munkában végzi ezt a tevékenységet. Egyetértek azzal, ha itt bűncselekményre utaló gazdálkodási cselekmények történtek, ezzel nem kell tovább foglalkozni, meg kell köszönni a munkát és meg kell tenni a szükséges lépéseket. Hiba volt véleményem szerint a mai a Meghívót úgy kiküldeni, hogy az nem tartalmazta, mi történik, ha az eredeti időpontban nem határozatképes a taggyűlés. A jogszabályok lehetőséget adnak azonos napon történő összehívásra egy óra múlva, vagy fél óra múlva. Fölöslegesen ide citáltak így az ország minden részéből ötven-hatvan embert, és nem döntünk, csak beszélgetünk! Köszönöm!

Dr. Koszoru István, jogász: Köszöntök mindenkit és elnézést kérek, hogy ilyen a hangom, de a héten már az ötödik közgyűlést vezetem le, s kicsit berekedtem. Annyit mondanék az előttem szóló felvetésére, hogy igaza van, hogy elméletileg van már lehetőség arra, hogy sportági szakszövetség – 2000-2001 óta a tv engedi – az alapszabályában rögzítse, azonos napon is meg lehessen tartani a megismételt közgyűlést. Itt az Alapszabály ezt a lehetőséget nem tartalmazza. A Meghívó is ennek megfelelően lett kiküldve. Hosszú ideje működöm közre a röplabda szövetségnél, de eddig nem volt olyan, hogy határozatképtelen lett volna a közgyűlés. A körülményekre tekintettel most is azt gondoltuk, határozatképes lesz majd.

Dr. Holvay Endre, az MRSZ örökös tiszteletbeli elnöke: Tisztelt Elnökség, Tisztelt Barátaim! Egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, amit elmondok az utóbbi időben, lehet, hogy unalmas. Meg kell érteni ebben az új században, és sokszor elfeledjük, hogy a sport nemzetközileg is, nemcsak Magyarországon, már egy show lett, egy színház lett. A színházhoz pedig közönség kell! Megdöbbentem egy két héttel ez előtti elnökségi ülésen, ahol egy nagy magyar klubnak a tagja, aki az Elnökségben is részt vesz, azt mondta, nem tudják kifizetni a bírói díjakat, mert túlságosan nagyok. Erre megkérdeztem, mennyi a közönségetek? A pályájukon, számtalanszor ott voltam, tele voltak nézővel, közönséggel. Ő azt mondta, nincs közönségük! Meg kell érteni, hogy ma a sport közönség nélkül nem él! A szakosztályoknak kell megérteni, hogy a közönségnek kell játszaniuk! Jó módszer, ha az utánpótlás mérkőzésen, az ifi csapatoknál ott vannak a szülők. Ha nincs közönségünk, akkor nem fogunk bekerülni a tévébe sem, mert nem hajlandó senki sem hirdetni, ha nem fogják látni a nevét, a reklámját! Rengeteg tapasztalatom van, mondok egy példát. Egy holland mérkőzésen ott ültem a zsűri asztalnál, s a holland posta, az egyik támogató odatelefonált, hogy a labdaszedő gyerekek a reklámjuk előtt ülnek, és ők nem ezt fizetik! Amely klub ezt nem tudja megérteni, ajándékra vár és saját közönséget nem produkál, akkor onnan nem, lesz hír, nem lesz közvetítés. Ez legalább akkora feladat egy klubnak, mint a versenyzők képzése. De nemrég Düsseldorfban is az történt, hogy a német csapatot a közönség űzte, hajtotta, s ők sorra szerezték a győzelmeket. Ebben mi elaludtunk, ébredjünk föl! Köszönöm szépen.

Farnady Ernő , Győr: Egy-két gondolat, kapcsolódva Bandi bácsihoz is. Azt gondolom, hívjunk meg valami okos embert, s kérdezzük meg, hogyan tudunk segíteni azon, hogy minél többen nézzék a röplabdát! Következő gondolatom, kérdésem, hogy a volley – röplabda magazin és a Röplabda házassága miért bomlott fel? Mellette, zárójelben, hadd dicsérjem a Röplabda újságot, mert szép lett, de még jobb lenne, ha a kettő együtt lenne! Gondom, problémám is van, mint edző. Honnan a fenéből vegyünk vezetőt? Nekünk edzőnek és vezetőnek is kell lenni! Gazdasági problémáink is vannak, s szegény a szövetség, s szegény az egyesület is. Itt, ha jól olvasom, ha NB II-ben akarok indulni, 75 ezer forintot kell fizetnem. Ha meg még valamilyen gyerekbajnokságban is indulok, akkor megint kell fizetni. Nem tudom, hogy a nevezési díj ezen kívül van-e, mert az megint pénz. Az egyesület meg kap 180 ezret a várostól. Csak a példa kedvéért mondom. Bekerültünk a gyerekbajnokság döntőjébe, amit ugye Békéscsaba rendezett, s máris elvittek tőlünk 120 ezer forintot. Mármint, ennyibe került nekünk a rendezvény, s ettől a szövetség nem lesz sokkal gazdagabb, de az egyesületek jóval szegényebbek lesznek. Tessék ezt végiggondolni! És hogy a dicséretnél maradjunk, mert mindegyikünk mondja, mondja, szidja a másikat, úgy tessék érteni ezt a szidást, meg a kritikákat, hogy azért vannak, és elmondjuk a másik helyett, hiszen, akik itt vagyunk, egymást dicsérhetnénk, és köszönhetjük egymásnak, hogy dolgoztok, mert más nincs, aki dolgozzon ebben az országban a röplabdáért. És amikor kritizálunk nem egymás lejáratását, hanem t alán kicsit a sportág előbbre viteléért csináljuk mindezt.

Rodics Dániel megköszöni Farnady Ernőnek és Háli Józsefnek, hogy idősebb koruk ellenére is heti rendszerességgel küldik interneten az anyagokat. Ezzel cáfolják, hogy „az internet és az e-mail csak a fiataloknak a munkaterülete.

Vasicsek János: Nem szándékoztam hozzászólni, vendégként vagyok jelen, mint szimpatizáns. Egy kicsit szíven ütött ifjú barátomnak az ősz hajakról alkotott véleménye, remélem, hogy nem pejoratív volt. Remélem. Úgy hiszem, hogy csak annak a fának van gyümölcse, amelyiknek gyökere van. És a röplabda sportágnak, ha körülnéztek, itt van a gyökre. Több mint 50 éve járok a röplabda szövetséghez, illetve a szövetségbe, és úgy érzem, hogy jó páran vagyunk még, akik odajárunk. Az elmúlt hónapokban a főtitkár úrral és a Dani barátommal volt szerencsém több vidéki műhelyt meglátogatni. Pozitív és negatív tapasztalatok voltak. Úgy érzem, hogy nagyon sok pozitív tapasztalat van! Elsősorba az, hogy olyan helyeken, ahol nincs pénz, ahol az oklevél megvásárlása is problémát jelent, olyan helyeken 50-60 fős utánpótlás csapatokkal szerveznek versenyeket. Utalok itt Szegedre, Békéscsabára, ahol a tornatermek zsúfolásig vannak csapatokkal. Pozitív az, hogy voltunk több polgármesternél is, Szeged polgármesterénél, Kecskemét polgármesterénél. Ez utóbbinál a leány utánpótlás vonalon vagy 120 gyereket tudnak felmutatni és foglalkoznak velük. Úgy érzem, hogy nem szabad temetnünk. Abban kell gondolkoznunk, hogy ezt a fokot, amiben most pillanatnyilag a sportág van, ezt bizony mi okoztunk; se száj és körömfájás, se tornádó, se porcelán labda, se kézilabda, mi, saját magunk, a röplabda sportág azt okozta, hogy itt vagyunk. Több helyen, ahol vidéken voltunk, Kunhegyesen, de nem akarom felsorolni a helyeket, mindenki panaszkodott, hogy eltávolodott a szövetség a sportágtól. Nem hallgatják meg a gondjaikat. Ott, ahol kevés pénz van, ahol meg kell küzdeni a sportiskoláknak a létért, ott bizony sok esetben jó lett volna egy szövetségi támogatás. Korábban lemenni, nyomatékot adni, hogy igen, értékelik a szövetségben annak a műhelynek a munkáját. Én tudok pozitív példát mondani, amit Bandi bácsi mondott, a közönségről. Nem akarok szolnoki dolgokkal példálózni, de az NB II-es női csapatnál pogácsát sütnek, majdnem, hogy nevetséges dolgok, de eredménnyel, mert van közönség. Abban kellene nekünk gondolkodni, hogy mit kell tenni, és az az elnökségi tag, aki most nem jött el, nem fog segíteni nekünk, bármi feladatot adnak neki. Nagyon jól tudjuk, hogy nagyon, de nagyon nehéz szponzorokat szerezni. Úgy érzem, hogy meg kell beszélni az ősz hajú illetőkkel, viszont nekünk háttérbe kell egy kicsit vonulni. Meg kell, hogy hallgassátok a tanácsainkat, nem lenne rossz dolog egy ilyen vének tanácsát létrehozni, de bizony át kell adni a fiataloknak a területet. Ennyit akartam, köszönöm szépen.

Lestár László: Tisztelt egybegyűltek, mert hogy nem közgyűlésen vagyunk, a hozzászólásomban – mivel már elég sok minden elhangzott – szeretnék egy kicsit visszakanyarodni a múltba, illetve néhány dolgot a múltban megláttatni magunknak. Igaza van Öcsinek (Vasicsek János - a szerk.) , hogyha a fiatalokat tekintjük. Tudják önök, hogy hányan indultak az idei országos mini bajnokságon? Az imént említett létszámnak a tízszerese, hússzorosa. Tényleg. A fizikai határán jártunka annak, hogy mit bírunk el. Érdekes módon ezeket a gyerekeket ez nem érdekelte, nem foglalkoztatta őket pénz, egyet szerettek: játszani. De azt nagyon. Ezt az országos mini bajnokságot a nyolcadik alkalommal rendeztük. Lehet úgy számítani, hogy igen, vissza kell verni azokat a szakmai érveket, hogy ugyan már, hát nem vagytok normálisak, alsóval nyitni?! Hát, Hmm… Miért olyan magas a háló? Azért, mert az ekkora gyerek, aki eljött oda versenyezni, nem tudott kosárérintéssel ejtett labdát oda tenni. Eljött a délután vagy az este, s gyönyörű kosárérintéssel sem ment át a labda, volt úgy, hogy tízszer ment át a háló fölött. Mi jön belőle? El kellene dönteni valakinek már, hogy merre is akar a röplabda sportág menni? Mi döntöttünk akkor, ilyen szabályokkal fogunk játszani gyerekekkel, s ennek megvolt a maga célja.

Nem hiszik el, a múltkoriban a számítógépem tönkrement, s adatokat kellett átmentenem, és megdöbbentem, hogy mennyi anyagot készítettem már azzal kapcsolatosan, hogy utánpótlás, hogy hányan vagyunk, milyen koncepció, diáksport, stb. (… - nem érteni a szöveget) … én letettem akkor, az elmúlt nyáron az elnökünknek egy anyagot, amelyiknek volt egy koncepcionális mondata: el kellene döntenünk, valakiknek, maguknak, nekem is lehet, hogy mit is akarunk ezzel a sportággal? Tudják, hogy mi az a fitnesz? Én sem tudtam. A múltkoriban, azon a bizonyos sportágválasztó napon (Merkapt sportközpont, Bp., X. kerület, Maglódi út, május 23-24. – a szerk.) kint voltunk és parkröplabdát csináltunk a bemutatóban. A fitnesz az a következő. Ekkora kislányok, fű szoknyácskában, a puszta földön, se szőnyeg, se semmi, akkora szaltókat ugrabugráltak a zenére, hogy na, körbeállták őket a többiek, és saját magukat lovallták bele a dolgokba. Az egész valami tánc, valami akrobatikus torna, stb., stb.; tudják önök, hogy világbajnokaik vannak? Hogy erre a sportágra – nem is tudom, sportág-e? – erre odajönnek tudósítani? Honnan került ez elő? És hol vagyunk mi, a röplabda sportág? Én azt mondtam abban a mondatban, amire az előbb hivatkoztam (az elnökségnek tettem le): két mondat volt felvázolva – vagy egy deduktív vagy egy induktív oldalt tessék megnézni! Az egyik oldal nagyon egyszerű. Hagyjuk, terjedjen el. Minden sarkon legyen egy háló felrakva, adjuk a lehetőséget! Tapasztalom nap mint nap – ahol egy hálót fölakasztunk bárhol, strandon, az utcán, azonnal oda mennek és röplabdáznak az emberek. És ezt hagyjuk szépen futni, erőltessük erről az oldalról a röplabdát, állítsunk oda mellé embert, aki felakasztja a hálót, sípol és így egyre jobban elterjed a játék, egyre jobban elterjed és ebből majd kilép egy minőségi vonal és akkor elkezdenek majd egyre többen klubszinten röplabdázni. Ennek minimum 15 év, inkább 25 év a kifutási ideje, hogy ebből legyen valami. A másik vonal egyszerűbb volt. Egyszerűen át kell nézni azt, amink van, s kemény, szigorú szabályokkal kell betartani. Hol tartunk? Hány válogatott szintű játékosunk van Magyarországon? Szerintem nem olyan sok, s azok is külföldön vannak, érthető módon. Nincs meg az a közeg, meg ahol…, hogy hiába edzenek, a nemzeti bajnokságban nem jut olyan szintre el, amivel egy az: pénzt tud keresni, kettő: egyszerűen csak kiéli magát, hiszen ő ezt a sportágat műveli. Akkor le kell vonni a konzekvenciát! Akkor ezen kell dolgozni! Röviden! Legyenek egy szinten olyan képzett játékosaink, akiket kijuttatunk külföldre, … miről beszélek? Ezt hisszük a saját jövőnknek? De ez is lehet egy stratégia, lehet egy gondolat. De mondok egy másikat. CSZKA Moszkva. Az összes jégkorongozó ott volt és abban a hatalmas országban nem biztos, hogy könnyű volt kiharcolni ezt a huszonötöt sem. De vigyázzunk, mert olyan bajnokságban indultak el, a csapat mindenhol ott volt, csináljuk ezt! Válaszunk ki 15 tehetséges játékost, tegyük be egy klubba, akik számára a szövetség versenyhelyzetet teremt, stb., futtassuk föl, klubszinten érjen el komoly eredményeket, stb. Ezek, amiket mondok, ötletek. Sőt, most már szerintem unalmas is, hogy milyen hosszú ideig beszélek, én azt gondolom, hogy egyszerűen ki kellene, meg kellene már magunkat találni, mert ez így nem megy! Az biztos! Köszönöm szépen.

Nemes József , Tatabánya. Mindenkit tisztelettel üdvözlök, örülök, hogy ebben a körben megjelenhettem. Azért örülök ennek, mert azon ősz hajú emberek közé tartozom, akik most már beszélhetnek az öregkorról, a fiatal korról. Tehát én azok közé tatozom, aki az eddigi munkám és persze tevékenységem alapján visszakényszerültem újból erre a pályára, mert Tatbányán nem volt olyan fiatal, aki átvette volna tőlem ezt az előző munka-eredményeket és pályán tartotta volna ezt a röplabdát. Közel négy éves betegségből álltam fel valamennyire felépülve, de vissza kellett térnem, hogy újból megtörténjen az, hogy Tatabányának majd valamikor neve legyen. Jelenleg alapvetően az a probléma, hogy én idős emberként millió egy embernek, felajánlom azt, fiatalnak, hogy jöjjön és csinálja helyettem a dolgot. Ki kell jelentenem, hogy sikerült a munkám során nagyon sok, mondjuk úgy, hogy kb. 50 NB I-es férfi és 50 NB I-es női játékost felnevelnem. Ez kevés egyébként. De egyetlen pontig nem vállalja azt, hogy edző tevékenységet folytasson. Miért nem? Próbáltam ezt levezetni, hogy mi lehet az oka, hogy nem akarnak a fiatalok edzők lenni? Azért, mert látták azt, hogy ugyan erkölcsi megbecsülése van az edzőnek, de anyagi megbecsülése nincs. Közben, ugye lefutottunk abból az időszakból, amikor még az államrendünk, mondjuk meg konkrétan, a Kádár időszakban abban állt, hogy társadalmi munkában kell dolgozni és segíteni az országot. Ma már ilyen hangzat nincs. Akkor viszont ez volt az államilag elismert dolog. Államilag mi van ma elismerve? Csak az, ami pénzt hoz a konyhára! Na, de hát pénzt kell termelnünk? Azok, akik itt arról beszéltek, hogy magasak a játékvezetői díjak, most én is azt mondom, hogy magasak, mert egyetlen NB I-es mérkőzésért 47 ezer forintot kifizetni játékvezetői költségként, akárki akármit mond, egy olyan helyzetben, amikor az egyesületem nem tudja kifizetni a terembérleti díjat, azért, mert nincs pénze! No most, ebben a helyzetben én meg sem mondom azt, hogy mit tudnék ajánlani egy fiatalnak, hogyha átveszi tőlem ezt a munkakört, akkor majd milyen jó megbecsülésben fog anyagilag részesülni? Azért nem mondom, mert én is hangosan gondoltam arra vonatkozóan, hogy megmondanám, mennyi az edzők bére, az idézőjelbe tett edzőké? Sajnálatos dolog, de alapvetően az a legnagyobb probléma, hogy nincs a piacon pénz. És úgy nincsen pénz, hogy nem is gondolkodunk el, hogy hogyan lehetne ebből valahogyan pénzt csinálni. Tudott, hogyan volt, egy személyről, aki a Magyar Röplabda Szövetségnek, mint gazdálkodó, befizetett 5 millió forintot a költségvetésnek. No most, ez az ember alkalmas lenne arra, hogy bekerüljön egy elnökségbe, itt az MRSZ elnökségébe, a másik pedig, hogy nagyon el tudom képzelni azt, hogy például létrejön egy röplabda Zrt. Hát miért nem lehet egy ilyet létrehozni azokból a hajlandóságokból, amikor össze tudná szedni az MRSZ azokat a személyeket, akik tőkével rendelkeznek, és ki tudná terjeszteni továbbra a tőkéjüket, be tudná helyezni valamiféle beruházásba. Mire gondolok? Csak a tatabányai eset. A Tatabányai Volán Sport Egyesületnek – már nagyon régen működik – nincsen olyan helyisége, nincsen olyan terme, ahol utánpótlást lehetne nevelni. Az utánpótlás nevelésünknek terembérleti díja van. Miért? Azért, mert Tatbánya városnak, kötelező módon, a tornaterem-használati díjat ki kell gazdálkodnia az iskoláknak. Tehát, hogyha használati díjat hoz, akkor piacilag használta a termét. Persze, nem a röplabdás utánpótlásnak, hanem kiadja különböző társult fotbalistáknak (sic!), akik ki tudják fizetni – attól függ, hányan vannak – azt a több száz vagy ezer forintot egy óra tartamra. De kizárnak bennünket, a röplabda neveléssel foglalkozni és oktatni akaró egyéneket. Tehát olyan társadalmi visszásságok vannak, amik megnehezítik rendkívüli módon a mi dolgainkat. Ezt pedig tudomásul kéne venni, hogy akkor valamit illene csinálni!

Békéscsabán jártam, nagy örömömre, olyan dolgokat tapasztaltam, amik valamikor megvalósultak Tatabányán, tehát előttük, hogy extraliga 5. helyezettre fölhoztam a lányainkat. No most, ez spontánul adott azok részére, Tatbánya város vezetésének, az Volán vezetése részére, nyilván a szponzori körnek, tehát, hogy erre már tudtak építeni, oly annyira, hogy összehoztak egy jó, már a piacon megtalálható röplabdás lányokból, hölgyekből, egy olyan NB I-es társaságot, amely a három év alatt már, ugye bajnokságot is tud csinálni. (Talán Nemes úr itt téved, mert tudomásom szerint csak Fésüs Zsóka jött más csapatból, a többiek saját nevelésű játékosok, oly annyira, hogy többnyire még utánpótlás korúak – a szerk.) Ez ismerős Tatbányán, mert átélték, hogy magyar bajnokunk van és MNK kupa győztes. És ott láttam például, hogy Békéscsabán egy kicsit másképpen van megszervezve. És ennek én nagyon örültem, mert Békéscsaba városa létrehozta azt, hogy külön az ifjúsági sporttal foglalkozó személyt főállásban foglalkoztatnak. És csodálatosan jó munkát végez. Mi történt nálunk Tatabányán? Tatbányán az történt, hogy visszatérésem után nem fizették meg a munkát és hozzáállásként kell emlegetnem, hogy nyolc középiskolai csapattal sikerült egy bajnokságot lefolytatni. Négy-négy mini és 4-4 gyermek korosztályú csapattal egy komplett röplabdás bajnokságot tartottunk. Ebben egyedüli volt a röplabda, mert ezt nem tudta megvalósítani sem a kézilabda, sem a kosárlabda. És mégis gondban vagyunk, mert egyszerűen nincsen helyünk, ahol ki tudnánk terjeszteni azt a képességet, hogy még van nálunk olyan erő, aki be tudna segíteni a röplabdába, csak nem vállalják föl, csak úgy, hogy munkatársként.

Na most, a nézőkkel, kapcsolatban. Amikor olyan jó helyzetben voltunk, hogy országos bajnokságot nyert a csapatunk, ebben az estben megtelt a csarnok. A szurkolók törzsgárdája jött velünk mérkőzésről-mérkőzésre, nagyon jó meccseket játszottunk. De milyen nagy nehézség ma fenntartani, egy ilyen képességet, hogy megnézzék a mérkőzéseinket. Mert, ha megnézzük a fizető képességet, azt kell mondani, az nem jó! A családok fenntartási költsége olyan, hogy nem tudja kiszakítani azt a belépődíjat, mert elmegy dolgozni máshová, hogy megfelelő színvonalon tartsa el a családját. Ilyen társadalmi problémák között nekünk rendkívül nehéz dolgozni! És ezért kéne valami olyat csinálni, olyat tenni, hogy … Mert magában a népszerűsítés mit jelent ma? Hogy teremtsük meg a röplabdát! Hát hogyan teremtsék meg, amikor a múlt időszakában – megint visszatérünk oda; soha nem felejtem el, akkor még a fiú vonalon dolgoztam, hogy ebben az időszakban volt olyan szituáció, hogy csak a gyermek csapatok a televízióban közvetítési jogot kaptak. És nem csak a röplabdában, hanem valamennyi sportágban. Ma hol vagyunk ettől? (Az NSA-klub elég rendszeresen ad hírt UP röplabdás eseményekről a Sport1 TV-ben, más sportágakkal együtt. – a szerk.) Népszerűsíteni akkor lehetne, ha megnézhetnénk a televízióban, pl. a tatabányai, kaposvári meg budapesti stb. csapatok fiataljai hogyan küzdenek egymás ellen? Nem akarom a szót tovább szaporítani, meg magamhoz venni, én azt kívánom, hogy legyen fiatal, aki ide mer jelentkezni és ezt akarja csinálni, és szűnjön meg az a probléma, hogy idős vagy fiatal! Örülni kell annak, hogy bárki legyen az, aki egy kicsit is hozzátesz a röplabda szívéhez, akár ősz a feje vagy akár kopasz, akár fiatal, akár pedig idősebb. Köszönöm szépen a figyelmet.

Rodics Dániel: Ketten is jelezték (Oszvald György és Borbély Péter – a szerk.), hogy rövid és fontos hozzászólásuk lenne. Az elnök urat kérdem, lehet-e? – Oszvald György, a választ nem megvárva: – Mivel nem hivatalos közgyűlés van, csak baráti beszélgetés, miért ne?

Oszvald György – volley – röplabda magazin alapító főszerkesztője: Kedves Egybegyűltek, Kedves Ünnepeltek! Elnézést, hogy három percre fenntartom még a díjak átadását, de nagyon fontos gondolatot szeretnék elmondani, személy szerint Lestár Lászlónak címezve. Az a helyzet, hogy az általad említett eseményen, a sportágválasztó napon volt szerencsém részt venni. Hangsúlyozom, csak szombaton (pénteken hivatalosan, előjegyzés szerint ismerkedtek az iskolák diákjai a sportágakkal), ami olyan szabadnapféle, és a következőt tapasztaltam. Szülők, kisebb nagyobb testvérek, nagyszülők hozták ki tömegével a gyerekeket. Én fél 10-től egyig voltam kint. A füves focipálya végén két parkröplabda pálya volt felállítva egymás mellett, szépen elválasztva egy molinósorral, rajta az MRSZ és a Parkröplabda Kft. logója.

Volt két labda, meg néhány érdeklődő, akik éppen ütögettek. Más semmi! És mindezt azért mondom, hogy értsék meg! És elnézést, de nagyon fel vagyok háborodva! Olimpiai, világ-és európa bajnokok jöttek a más sportágakból és interjút adtak Hajdú B. Istvánnak, a rendezvény házigazdájának, műsorvezetőjének, neves sportriporterünknek. Hogyha el tudott jönni ezernyi elfoglaltsága mellett Madár (képünkön a gyerekekkel), és mások, akkor ellentétben ezzel, nekünk bizonyára nincsennek világbajnokaink, helyezettjeink, nincsennek válogatottjaink – és elnézést, szándékosan nem mondok neveket. Legalább lett volna egyetlen valaki, egy NB I-es játékos, aki néhányszoros válogatottságot fel tud mutatni, elmenjen, hogy legyen mit mutatni a gyerekeknek! Mert az történt, hogy néhányan látták, áll egy háló, talán tudták, hogy röplabda, aztán ütögettek. Volt közöttük olyan, aki láthatóan röplabdázott, de a többiek csak bohóckodtak. Mikor megkérdeztem, mégis, mi a véleményetek a röplabdáról, azt mondták, hogy játszogatunk, játszogatunk egy darabig mert éppen itt van. Egyetlen ember nem volt ott, aki vezesse őket, aki megmutassa, hogy kell felállni, szerválni! Ellentétben ezzel, a pálya túlsó végében a cselgáncsozó olimpiai bajnok Kovács Antalról (jobb oldali képünkön az MTV-nek ad interjút) nem lehetett lefejteni a gyerekeket, Madárral mindenki fényképezkedni akart. Nekünk egyetlen ember – szeretném hangsúlyozni, szombaton fél tíz és fél egy között – nem volt ott! Hát, mi ennyire népszerűsítjük a saját sportágunkat. Mikor ott van tizenöt televízió, mindenkivel csinálnak riportot. Ennyit arról, mi történt szombaton. Kötelességemnek érzetem, hogy elmondjam, mert aki azt szeretné, hogy népszerűsödjön a röplabda, ezt nem teheti meg! Köszönöm, talán belefértem a három percbe.

Borbély Péter , a BRSZ főtitkára: Ennyi hozzászólás után szeretném visszatéríteni a tagságot a napirendekre. Szeretném felhívni a képviselők figyelmét, hogy mivel nem volt eredményes a mai közgyűlés, a szövetségnek így nem lehet 2007-es évi elfogadott mérlege! Mert a határnap a mai napon lejárt, és hogy ennek milyen következményei vannak, és hogy lehet ezt manipulálni, majd a második közgyűlésen beszélek. És szeretném még jelezni, hogy többen aggodalmaskodtak, hogy a versenyzési engedéllyel kapcsolatos elnökségi határozat ebben a formájában kijátszható és másrészt megtámadható. (… - a fizetéssel kapcsolatos fejtegetés és a további megjegyzések sajnos érthetetlenek – a szerk.)

Dr. Szabó József , az MRSZ elnöke, zárszó. Én maradok a Küldöttgyűlés megszólításnál, még akkor is, ha ez nem mindenkit érint ma. A magam nevében megköszönöm a kritikai észrevételeket, biztos vagyok benne, hogy bizonyos tételeket, bizonyos észrevételeket hasznosítani fogok. Hasznosítani fogunk. Mindegy, hogyan ragozom, ez személyes kihívás. Laszczik Ivánnak, az „ősz hajúak gyülekezete” így fog bevonulni a sportág történelmébe, hát én arra kérek mindenkit, ne sértésnek vegye, inkább egyfajta megbecsülésnek, ami a gyökereket jelzi és ezekből lehet majd valamikor táplálkozni. Volt kioktatás is, és (itt az elnök zárszavát megzavarja egy pillanatra Lestár László és Oszvald György indulatos szóváltása, O.GY. elnézést kér – a szerk.) higgyék el, higgyétek el, konzultáltunk, a Közgyűlés minden egyes részét végigvettük, szinte főpróbát tartottunk a főtitkár úrral, az ügyvéd úrral. Nem egy, nem kettő, nem tíz – nem akarok vetekedni Molnár úrral – közgyűlést vezettem le, van bizonyos tapasztalatom benne. Tehát, nem kell az elnökséget mindenáron hülyének nézni, még akkor is, amikor nem ad rá okot. Van itt elég ok, amikor kritizálni lehet. Azért mondom, ami jogos, és ami hasznosítható, mindenféleképpen be kell építeni a programunkba. Hangsúlyoztam a bevezetőben, amit az elvégzett munka értékelésénél mondtam, hogy igen, azok az észrevételek, amik hiányolják a kőbe vésett stratégiát, ilyennel ma, per pillanat az MRSZ elnöksége nem bír. Hogy ez mennyire a vezetés hibája, mindenki döntse el szája íze szerint. Én magam biztos vagyok benne, azon fogok dolgozni azoknak a szakembereknek a segítségével, akit alkalmasnak tart a tagság, hogy mindez megvalósuljon! Örülök az indulatos szavaknak is, mert, hogy mondjam! – amelyek indulatokat gerjesztenek, gondolatot, s a gondolatokból lesznek majd olyan ötletek, amikből majd építkezni lehet. A kritika építő jellegű is lehet, és én minden kritikát úgy fogadtam, hogy az építő jellegű. Ami nem, azt visszautasítom! A magam részéről köszönöm mindenkinek a türelmét. Köszönöm, azt, hogy ezt a szombat délelőttöt a röplabda oltárán feláldozták, és elnézést kérek önöktől, akik itt vannak, azoknak a nevében, akik valamilyen oknál fogva nem jöttek el. (Jobb oldali képünkön Szabó József elnök ésa Dikácz Ernő főtitkár)

Mégegyszer az elismerésben részesített sportemberek fotói az emlékplakettekkel:

balról: Dr. Holvay Endre, Gálos László, Prouza Ottó, id. Juhász Zoltán, Háli József

Farkas József, dr. Kotsis Attiláné, a hármas képen: Jánosi Ferenc, Gálos László, Körösfői László, jobbra: Farnady Ernő.

----------00000000000000------------------000000000000000-------------------------0000000000000000------------------

Hát akkor térjünk rá a megismételet közgyűlésre! A Meghívóban ez szerepelt a megszólítások után: ,, Ezúton tájékoztatom, hogy a 2000. évi CXLV Törvény 29. § (2) pontja alapján a Maygar Röplabda Szövetség megismételt Közgyűlését 2008. június 14-én (szombat) 10.00 órára összehívom, melyre tisztelettel meghívom. Közgyűlés helye: Magyar Sport Háza. A napirend megegyezik a 2008. május 31-re kiírt Közgyűlésével." Itt felsorolja a npirendeket, majd így ír: ,,Az ismételten összehívott közgyűlés az eredeti napirendbe felvett kérdésekben a megjelentek számára teintet nélkül határozatképes. dr. Szabó József -- elnök"

Engedjék meg, hogy véleményemet kinyilvánítva leírjam, hogy mindkét közgyűlés, különösen ezen utóbbi felkészületlen, hozzá nem értő, a hiányosságokat cinizmussal és nagyképűséggel helyettesítő, törvénytelen, hazug, a jelenlegi elnökség ,,hatalomhoz" való ragaszkodását egyértelműen bizonyító összejövetel volt. Tudom, ezek súlyos szavak, bizonyítani kell.

A hozzáértésről és törvényességről elég annyit mondani, hogy az összehívást elrendelő törvényi hivatkozás - mindkét meghívóban - eleve érvénytelen! A hivatkozott rendelet hatályon kívüli, és ha a Sporttörvényre akartak volna hivatkozni, akkor az helyesen a 2004. évi I. Törvény a sportól.

Amire a Meghívó hivatkozott, az a következő:

A szakszövetség szabályzatai

29. § (1) A szakszövetség alapszabályának biztosítania kell a szakszövetség demokratikus, önkormányzati elven alapuló működését és a tagok jogainak érvényesülését.

(2) Az alapszabály rendelkezései szerint a közgyűlés vagy az elnökség az alábbi szabályzatokat köteles elfogadni:

a) a szervezeti és működési szabályzatot;

b) a versenyszabályzatot;

c) a nyilvántartási, igazolási és átigazolási szabályzatot;

d) a sportfegyelmi szabályzatot;

e) a gazdálkodási-pénzügyi és munkaügyi szabályzatot;

f) a vagyoni értékű jogok hasznosításáról rendelkező szabályzatot; valamint

g) a hivatásos versenyrendszer működtetése esetén a versenyrendszerrel kapcsolatos és az abban szereplő sportszervezetekkel, sportolókkal szembeni követelményekről szóló szabályzatot.

De nézzük tovább ezt a részt. A közgyűlés azzal kezdődött, hogy a tagság egy jelentős része megszavaztatta a Napirendi pontok sorendjének felcserélését. Azaz, hogy legelőször a 2007. évi szakmai és pénzügyi beszámoló kerüljön sorra. Sokan talán nem is értették, miért? Nos, a válasz az MRSZ Alapszabályában van:

20.§

A Szakszövetség rendkívüli közgyűlése

(1) A közgyűlést az elnökségnek rendkívüli ülésre az erre vonatkozó kezdeményezés kézhezvételétől számított legkevesebb tizenöt, legfeljebb harminc napon belüli időpontra össze kell hívnia, ha:

f) ha az Ellenőrző Testület létszáma 1 főre csökken, vagy az Ellenőrző Testület elnöke megválik tisztségétől;

(a többi pont a közgyűlés szempontjából érdektelen.)

Pörgessük vissza egy kicsit az idő kerekét! Ez év április végén Taga Györgyné, az Ellenőrző Testület elnöke lemondott tisztségéről. Ezt írásban tette meg, s arra hivatkozott, az Elnökségtől nem kapott meg minden anyagot ahhoz, hogy a beszámolóról érdemben tudjon dönteni. Akár dr. Koszoru István (aki időközben lemondott a szövetség jogászi tisztségéről), akár az őt váltó dr. Móricz Balázs tudhatta volna azt az egyszerű tényt, hogy Tagáné lemondása után nem évi rendes, hanem rendkívüli közgyűlést kellett volna összehívni a meghatározott időn belül, ahol egyetelen napirend szerepelt volna: új elnököt, illetve Ellenőrző Testületet választani. Távol áll tőlem a vádaskodás, a gyanúsítgatás szándéka, de ha hinni lehet a pletykáknak, akkor pénzügyi visszaélések történtek a strandröplabda versenyek elszámolásában, a szombathelyi férfi olimpiai előselejtező pénzügyi vállalásai pedig túlzottak voltak, s kérdés, egyáltalán akad-e bárki, aki azzal a szándékkal jelölteti magát, hogy csukjuk be a szemünket, lépjünk át a törvénytelenségen, szentesítsük a 2007. évi beszámolót, s hajrá, lépjünk előre a 2008. évi célok megvalósításáért. Nem, ilyen ember szerintem nincs! Rejtély, hogyha akiket - egyébként egy parttalan és felesleges vita után - az elnökség jelölt és ők el is fogadták a jelölést, ha megválasztja őket a közgyűlés mi történik? Vajon szolgai módon teljesítik ,,feladatukat" vagy birtokába jutva a vélhető és feltételezhető pénzügyi vissazéléseknek, büntető feljelentést tesznek és esetleg lemondanak? Kedves Koszoru úr! Vajon mi a magyarázata annk, hogy nem ezzel kezdte a május 31-ei közgyűlést? Sőt! Vajon miért nem tette ezt szóvá és nyilvánvalóvá az Elnökség részére, amikor Tagáné lemondott?

balról: Dikácz Ernő főtitkár, dr. Móricz Balázs ügyvéd, Rodics Dániel levezető elnök, dr. Szabó József elnök

És itt hadd indokoljam ama többször is hangoztatott véleményemet, miszerint az elnökségnek már régen le kellett volna mondania! Igaz, én arról az oldalról közelítettem, hogy a röplabdát, ha árucikként kezeljük, akkor el kell tudni adni, amihez nem röplabdás szakismeretekre, de marketing és reklám tapasztalatokra van szükség! Ha eddig hezitáltak volna MOB-béli és nemzetközi szervezetekben való részvétel, tagság miatt, megértem. De ezen a napon, június 14-én már be kellett volna látniuk, hogy ez nem mehet tovább! itt már többről van szó, mint a mundér becsületének védelméről. Itt morálról, önbecsülésről szól már a történet! Néhány fő kivételével (Ludvig Zsolt, Szűcs Attila, Oczella Gyula, Kasziba István, akik a 2007. évi közgyűlésen lettek megválasztva az Elnökségbe, s Ludvig már le is mondott) ugyanaz az összetételű Elnökség közel tíz éve hurcolja az irányítás minden szennyét; egy esetben meghajolva egy feletételezhetően cezaromániás elnök minden akarata előtt!

A közgyűlésen egy erős csoportosulás látható módon arra törekedett, hogy lemondásra bírja az elnökséget. Számos - egyébként hasznosnak minősíthető és megfontolásra érdemes - javaslat bukott el azon a jogi tényen, hogy a megismételt közgyűlés mit tárgyalhat, mit vehet fel a napirendre és mit nem, illetve mely kérdésekben határozatképes, s melyekben nem. - A rövid híradásomra e-mailben egy reagálás érkezett: Idézek belőle (illendőségből elhallgatva írójátt, mivel e pillanatig nem adta hozzájárulását neve közléséhez):

,, Kedves Gyuri bácsi!

(feltéve és befejezve: 08_ 06.22-én, 00:31)

Kényes kérdés - őszinte válasz

A következő levelet kaptam Bernáth Zoltántól:

"Szervusz Gyuri!

Kis idővel a fenti levélváltást követően az MRSZ kiküszöbölte a "csorbát" - mindenhol kiírta a "ha szükséges" megjegyzést. Ez is egy módja az egyenlőség megteremtésének. O.GY. - feltéve: 08_04.15-én -

Miért is nem jó?

Újabb szög a koporsóba

"Most már úgy vagyunk ezzel a kupameccsel, hogy csak legyünk túl rajta, aztán menjenek haza Isten hírével. Az országos szövetség a maradék lelkesedésünket is elvette..." - kesergett Jezeri Tibor és Erdei Tamás, a Somogyjádi RSZSE újonc NB II-es férfi röplabda-csapatának játékosedzője, illetve egyik meghatározó játékosa.


A történet előzménye, hogy a teljesen amatőr somogyjádiak a Magyar Kupában a nyolc közé jutásért egy korábbi bajnokcsapatot, a Nyíregyházát verték ki. A következő körben aztán egy másik egykori bajnok, a Dunaferr jutott a jádiaknak; ennek a találkozónak már a négyes döntő a tétje. A kiírás szerint február 6-a és 27-e között kell megrendezni a mérkőzést. A somogyjádiak természetesen felvették leendő ellenfelükkel a kapcsolatot, s miután a dunaújvárosiaknak két hétvégéjük is üres volt, vagyis nem játszottak bajnokit, így ezt a két időpontot ajánlották fel.

A vendégeknek érdekes módon egyik sem volt jó, s az országos szövetséghez fordultak. Budapesten aztán döntöttek: február 19-én, kedden 20 órakor - amikor a házigazdáknak edzésük lenne - kell lejátszani a kupameccset. Az egyre inkább érdektelenségbe fulladó, amúgy is haláltusáját vívó röplabda nevű sportág koporsójába újabb szöget sikerült beverni. A kis somogyi községben a nyíregyházi meccs után előtérbe került a sport. A Dunaferr vendégjátéka igazi hab lett volna a tortán, amolyan társadalmi eseményféle.

Na de könyörgöm, este 8-kor - ráadásul hétköznap - ki a bánat megy majd ki a sportcsarnokba...?

Fenyő Gábor

(forrás: somogyihirlap.hu --- feltéve: 08_02.19-én, 20:15)

Olyan természetesnek vesszük egy élvonalbeli szakosztály vagy egyesület megszűnését! „Hallottad? – megszűnt a kecskeméti női röplabda!... vagy Eger, vagy Tatabánya, vagy Szeged, stb.” Majd pedig sóhajtunk: hja ez egy ilyen világ! Miért ilyen ez a világ? Megannyi kérdés sorakozhat még ezek után.

Kedves röplabda barátok! Engedjétek meg, hogy keservemben elmondjam nektek, azért, hogy okuljatok belőle, hogy tudjátok, mi történt velünk a kecskeméti női röplabda sporttal.

Miután 1990-ben megszűnt a biztonságos hátteret nyújtó Dutép szocialista nagyvállalat , magunkra maradtunk. Amatőr módon, tapasztalatok híján, minden segítség nélkül, körömszakadtáig küzdve igyekeztünk megtartani azt, amit az azt megelőző 20 évben felépítettünk. Szponzorok után kutattunk, jóllehet azt sem tudtuk, mi az. Alapos okunk volt rá, hogy a megmaradásunkért küzdjünk, hiszen időközben egy igen tehetséges gárda bontogatta a szárnyait. Emlékeztek? Ezekkel a lányokkal lett a Kecskemét magyar junior bajnok, vagy nem is egyszer az NB-I „B” csoportjának osztályozóra jogosult bajnoka vagy ezüstérmese. A feljutás akkor még nem sikerült. Fillérekből, ügybuzgalomból végeztük a munkánkat. Mindig könyöradományokból tartottuk fent magunkat. Örökösen a csőd szélén, mindig kunyerálva. Közben nagyrészt a fentiek miatt, belső válság rázta meg szakosztályunkat, régóta ápolt barátságok romlottak meg, de az erkölcsi válságból, új típusú vezetés révén, egy sajátos felemelkedés valósult meg; a csapat feljutott az extraligába.

Ekkor valóban egy új korszak köszöntött be. Ki merem mondani – most már úgyis mindegy! – háttérbe szorult a szakmai munka, előtérbe kerültek a szervezés, a játékos-szerzés, a háttér nélküli ígérgetések, az egészségtelen versengés városon belül és kívül egyaránt stb… Új fogalmakkal kellett megismerkednünk, s ezek mindig a pénzről szóltak, szerződésekről, amelyeknek az alapjai mindig utólag teljesültek, Hányszor kellett szégyenkeznünk még egymás előtt is, de leginkább a játékosaink és az utánpótlás edzőink előtt .

A szenvedéseinkért az Extraligában való, bizony elég kétes értékű sikereink kárpótoltak. Aztán rájöttünk, hogy ez rajtunk kívül senkit sem hoz lázba. Nem kaptunk még dicséretet sem aktivitásunkért, sem otthon Kecskeméten sem pedig a szakmában, kaptunk viszont otthon rosszindulatú féltékenységet, gáncsoskodást a legmagasabb szakmai szinten pedig ócsárlást. Akiktől támogatást vártunk, igen gyakran becsaptak. A felnőtt csapat egyre nagyobb összeget emésztett fel. Egy ideje már tudtuk, hogy ezt a tempót nem bírjuk. A mai magyar röplabdában, elsősorban az eredményességet tekintve, visszalépni nem lehet, se a támogatást nyújtó város, sem a szakma nem ismer ilyen utat. A tavalyi bajnoki évadban szerintem már felelőtlenség volt elindulni. Az már méltatlan volt múltunkra nézve is. Edzői és clubvezetési szinten is teljes volt a fejetlenség. Nagyon szívesen elhatárolódnék tőle, de nem tehetem, ez a fejezet is szakosztályunk történetének része.

A süllyedő hajót hirtelen mindenki elhagyta, itt maradtunk mi 6-an az eddigi utánpótlás edzők és úgy tettünk, mintha semmi nem változott volna, 100 fővel megszerveztük a hagyományos izsáki edzőtábort, és megalakítottuk RÖPKE néven az új leány röplabda utánpótlás egyesületet.

Pesszimista hangvételű írásom vége tehát bizakodó, biztosra veszem, hogy Kecskeméten hallanak még női röplabda sikerekről a jövőben is.

Dunszt István, a kecskeméti női röplabda elindítója

Kecskemét, 2006. október 5.

Kényes kérdés

Érdekes e-mailt hozott a minap az elektronikus posta: Gubik Jánosnak, a BITT Kaposvári NRC vezetőedzőjének megköszönték a munkáját, s a továbbiakban nem tartanak igényt szaktudására. Mindezt akkor, midőn a klub fennállásának eddigi legjobb eredményeit érte el. Csak emlékeztetőként: Gubikot hívták, nem magát ajánlotta, s elfogadta a felkérést.

Muzslay Péter, a klub médiatámogatójának, a Somogy sportja hírportálnak a munkatársa ezzel kapcsolatban kérdéseket tett fel az elnöknek, Czipó Ervinnek. A klub fórumára írt levelet a Kényes kérdés rovatban változatlanul adjuk közre.

Muzslay Péter levele a BITT Kaposvári NRC elnökéhez, Czipó Ervinhez.

A történetnek folytatása is van. Igaz, a Laszczik Ivánnak feltett kérdésemre nem kaptam választ. Volt azonban hozzászólás a BITT KNRC honlapján, ezekből adok közre párat. Tudom, az esemény már régen nem aktuális, talán mindenki megbékélt Somogyországban és megtaalálta számítását, de a történeti hűség miatt előbb vagy utóbb - most utóbb - fel kell kerülnie mások véleményének is. Íme:

Zsu-anya, 2007. máj. 19. 20:05 | Válasz | #2

Én "csak" egy szülő vagyok, aki éveken keresztül - a gyerek érdekében - csendesen és szó nélkül elfogadott mindig mindent, még akkor is, ha néha nagyon fájt valami, ami nem volt éppen igazságosnak mondható. De most jelen helyzetben én is türelmetlenül várom a választ muzsy által feltett kérdésekre. Meglepődve olvastam a hírt a "Volley " oldalán. Különösen azért nem értem az egészet, hogy mi - miért van, mert nem is olyan régen egy továbbtanulással kapcsolatos megbeszélés alkalmával - szülőként - feltettük a kérdést az edzőnek, hogy jövőre is Ő marad-e ? A válasz elhangzása után a vezetőség jelenlévő tagjai közül senki nem szólt közbe, még csak annyit sem, hogy ez esetleg kétséges lenne. Sőt mindenkinek az arcáról az volt leolvasható, hogy ez természetes. Nagyon sajnálatos döntés született, hiszen - különösen az alapszakaszban - nagymértékű fejlődésen mentek keresztül a lányok, amit csak az nem vett észre, aki nem akart. A lányok felszabadultan játszottak, igazi csapatmunkát produkáltak. Ekkor még tisztán látszott, hogy az edző saját elképzeléseit, döntéseit maximálisan érvényre tudja juttatni. S, hogy a rájátszás vége felé mi történt???, arra talán valaki más jobban tudja a választ. Mindenesetre az eredmények magukért beszélnek, hiszen éppen Gubik János volt, aki ebben a nehéz évben elérte a csapattal azt, amit még soha senki. S mindezt tette akkor, amikor a kezdőcsapat több tagjára a meccseken kívül is igen nehéz feladat várt. Ilyen körülmények között jól tudja mindenki egy csapat összetartása nem kis feladat. Ami ezek mellett még nem utolsó szempont, hogy a lányok megszerették edzőjüket, hallgattak rá, figyelembe vették utasításait. Szó nélkül túlléptek a néha "fájó" dolgokon, és hozták azt a teljesítményt, amennyire az adott napon erejük engedte. Szülőként a nézőtérről soha nem láttam azt, hogy feladták volna a meccset, küzdöttek végig, lelkiismeretesen. Én így látom, és a "MIÉRT"-re a választ nagyon várom. Érthetetlen számomra a döntés azért is, mert a vezetőség azon tagjai, akikkel év közben beszéltem, csak pozítiv véleménnyel voltak, és örömüket fejezték ki: azt mondták, hogy nagyon jó volt a választás az edző személyét illetően. Akkor most mi történt????

válasz: Czipó Ervin, 2007. máj. 23. 10:58 | Válasz | #1

Kedves Zsu-anya és Muzsy!

Őszintén remélem, hogy a feltett kérdések és vélemények a kaposvári női röplabda sport jövője iránt érzett felelősségből és segítő szándékból adódnak. Biztosíthatlak Benneteket, hogy az elnökség ezekben, a napokban is azon dolgozik, hogy megőrizze az egyesület működő képességét és lehetőség szerint hosszútávra, megalapozza a sportág jövőjét. Az általatok felvetett kérdésekre választ kaphattok a BITT KNRC nyilvános közgyűlésén, melynek időpontja 2007. május 31. 15.00. óra, helyszíne BITT KFT tanácsterem Kaposvár Guba S. u.87.

Tisztelettel:
Czipó Ervin

Sajnos, a május 31-ei közgyűlésre sem Muzslay Péter, sem jómagam nem tudtunk elmenni. Hogy Muzslaynak válaszolt-e az elnök úr, nem tudom. Jómagam azonban nem kaptam választ a kérdésemre! Sem levélben, sem E-mailben, sem személyesen. Itt megjegyzem, hogy soha nem kívántam beavatkozni a klubok "magánéletébe" - most sem tettem, csupán ama ellentmondás feloldására lettem volna kíváncsi, miért akkor távozik valaki, amikor éppen a sikerek csúcsán van a csapata? (Ez nem az az eset, mikor az élsportoló azt mondja, hogy visszavonulok, de ezt a sikrek csúcsán teszem!)

Kicsit később levelet hozott az "Internet" - szó szerint közlöm:

"Tisztelt Oszvald Úr!
(elnézést a magázódásért:-)


Örömmel nyugtáznám, hogy a "kényes kérdés" rovatban szóba került a Kométa-Kaposvár, ha nem pletykára alapozott, egyértelműen negatív hangvételű levélről lenne szó.

Amúgy Muzslay Péter fotósnak illett volna pontosan a nevén nevezni a csapatot illetve klubot, melynek elnökétől kérdez. Nem "BITT Kaposvár Női Röplabdacsapata" hanem BITT Kaposvár Női Röplabda Club felnőtt csapata.

De ez csak apróság, szőrszálhasogatás ahhoz képest, ami az írásban áll.
Lényege a következő két indirekt állírás:
- A levélíró kétségbe vonja, hogy a szakmailag kedvező folyamatot ne volna képes Mészáros Péter, Gubik Jánoshoz hasolóan folytatni. /Ahogyan én, laikus szememmel látom, a folyamat már a (mellesleg szintén Kométa-Kaposvárból érkező) Gubik érkezése előtti szezonban elindult. A kérdés felvetője akarva-akaratlanul, de az új edző ellen hangol!/
- A "kellett a hely" kiszólás csak egyféleképpen értelmezhető: a Kométa-Kaposvár SE vezetősége képes komoly sportszakmai döntésekben befolyásolni a tőle minden szinten független női sportklub elnökségét. Ezzel a Bitt KNRC médiapartnerének fotósa kétségbe vonja, hogy a BITT NKRC elnöksége képes volt a csapat érdekének megfelelően dönteni - mégpedig nyílt levélben.

Mivel Ön ezt közzétette, feltételezem, hogy hamarosan a válasz (vagy a válasz előli elzárkózás ténye!) is olvasható lesz a Volley Online-on.

Kérdésem, hogy Ön tud-e valamit Czipó Úr válaszáról? Ha ő az egészet (szvsz nagyon helyesen) válaszra se méltatta, további érdekes kérdéseket vet fel, melyeket már nem az elnökségeknek, de nem is az érintetteknek kéne feltenni,  hanem a média"partnernek". Azok lennének csak az igazi "kényes kérdések"!


Üdvözettel. Bedegi Tamás"

A beérkezés dátuma: 2007. 07. 19-e. A déli 12 órakor írt levelet egészítette ki Tamás aznap 20:45-kor emígyen:

"'Tisztelt Oszvald Úr!

Mai levelemmel kapcsolatban még megjegyezném: csúsztatásnak tartom a(z Ön által nyilván jóhiszeműen átvett) Muzslay-féle "Gubik helyére" megfogalmazást is. Valójában annyi történt, hogy Gubik Jani egyéves szerződése lejárt és a klubvezetés jobb megoldásnak ítélte Mészáros Peti szerződtetését, mint a hosszabbítást. Úgy gondolom, nem egészen mindegy!


Üdvözlettel:
Bedegi Tamás"

A következőket válaszoltam:

(Feltéve: 07_11.13-án, 13:00)