MEVZA TORNA - DEBRECEN, 2010, december 28-30.

 

MEVZA NAPLÓ-3. --- (10_12.30-án 17:10) - Topor Csaba, MRSZ sajtófőnök tudósítása

Magyarok érem nélkül - Véget ért a MEVZA torna

 

Véget ért a debreceni MEVZA ifjúsági röplabdatorna, sajnos a magyar válogatottak végül nem szereztek érmet. A fiúknál a papírformának megfelelően Csehország válogatottja lett a győztes, a döntőben Szlovákiát múlták felül három sima játszmában. Fiú válogatottunk Ausztria ellen lépett pályára a bronzéremért, ám Buzek László fiai nem tudták megismételni a horvátok elleni teljesítményüket, és három játszmában alulmaradtak nyugati szomszédainkkal szemben.

A lányoknál meglepetésre nem az esélyesnek tűnő cseh válogatott, hanem a torna legszínesebb, legjátékosabb röplabdáját bemutató román csapat hódította el a győztesnek járó trófeát. Az első szettet ugyan még a cseh lányok nyerték, innentől kezdve azonban már a románok akarata érvényesült és 3:1 arányban felülmúlták ellenfelüket. A bronzérmet a második napra feltámadó Hollandia szerezte meg Ausztria lánycsapata ellen szintén három sima játszmában.

Nem jártak sokkal jobban fiainknál a lányok sem, akiknek az ötödik helyért Szlovákiát kellett volna legyőzniük. Pedig remekül indult a mérkőzés, kiélezett csatában megnyertük az első játszmát, a szlovákok kiegyenlítettek, a döntő felvonásban pedig igazi drámát látott a közönség. Már hat ponttal is vezettünk, de a szlovák hölgyek a végén nagyon beleerősítettek és több mérkőzéslabdát hárítva megfordították a találkozót.

 

A MEVZA torna harmadik játéknapjának eredményei

Lányok

Helyosztó az ötödik-hatodik helyért: Magyarország – Szlovákia 1:2 (23; -21; -24)

Bronzmérkőzés: Hollandia – Ausztria 3:0 (20; 16; 15)

Döntő: Csehország – Románia 1:3 (21; -18; -17; -16)

Fiúk

Bronzmérkőzés: Ausztria – Magyarország 3:0 (19; 19; 22)

Döntő: Csehország - Szlovákia 3:0 (15; 24; 11)

 

  

MEVZA NAPLÓ-2. --- (10_12.30-án 00:10) - Topor Csaba, MRSZ sajtófőnök tudósítása

Nemzetközi röplabdaverseny Debrecenben

Második nap

Egy újabb nap Debrecenben – magyar sikerekkel

A második játéknap a debreceni MEVZA utánpótlás röplabda tornán több kérdést is előrevetített. Vajon mikor szerzik meg a magyar csapatok első győzelmüket? Vajon odaérhetünk-e a dobogós helyek egyikére? Vajon alapozhatunk-e bármit is az első napi eredményekre? Nos, a nap végére választ kaptunk minden kérdésünkre. 

Reméltük, a lányok túltették magukat a tegnapi csalódáson és arra, hogy ez kiderüljön, nem is kellett sokat várni, hiszen a nap kezdőmérkőzésén már pályára is léptek - igaz az egyik legerősebb csapat, a cseh válogatott ellen. Azt azonban senki sem gondolta volna, hogy ennyire egyoldalú lesz az ütközet. Az első játszmában Németh Lajos lányai mintha még otthon az ágyban szenderegtek volna, szinte momentumunk sem volt, a 8-25-ös eredmény önmagáért beszél. A második felvonásra kicsit sikerült összekapnunk magunkat, ám a két csapat közötti magassági-, erő- és stabilitásbeli különbség még mindig kézzel fogható volt és hiába sikerült néha meg-megszorítani őket a harmadikban, a cseh csapat ennyivel is bőven jobb volt a magyar válogatottnál.

Néhány utcával arrébb a fiú válogatott Ausztria csapata ellen lépett pályára. A helyszín különbözött, minden más tökéletes másolata volt a lányok mérkőzésének. A tegnapi hősies küzdeni tudásnak nyomait sem lehetett felfedezni a fiúkon, tompán, élettelenül játszottak az erős és kiegyensúlyozott osztrák legények ellen, akik három, tulajdonképpen sima szettben múltak felül minket. Szimbolikus pillanata volt a mérkőzésnek, amikor Buzek László leült a székébe - ilyesmit igen ritkán látunk csak tőle. Nos, a felvezetőben feltett kérdéseinkre egyre komolyabb aggodalommal vártuk a választ, és csak abban bízhattunk, a két kapitány kitalál valamit, amitől csapataik szárnyat kapnak.
Közben folytak a mérkőzések és az is kiderült, a tegnapi eredmények messze nem a valós erőviszonyokat tükrözték. Az első napon rettenetesen szenvedő hollandok megtáltosodva legyőzték azt a Romániát, amely eddig mindenkit levett a lábáról intelligens és színes játékával. A fiúknál egy igazi presztízsharc következett, Szlovákia és Csehország csapata között, ám itt azért kiderült, a cseh csapat tényleg egy kategóriával jobbnak tűnik a többieknél, hiába küzdöttek teljes elánnal a szlovák fiúk, két rettentően szoros szett után a harmadik már formalitás volt.
Ezután következett a nap harmadik köre, mindkét csarnokban magyar érdekeltséggel és egyre aggodalmasabb reménnyel. A lányoknak az igen színesen játszó osztrák válogatottat kellett megállítania, míg a fiúkra az eddig meglepetésre igencsak vérszegény horvát csapat várt.

A lányok rendesen belehúztak és végre kialakulni látszott az a kezdőcsapat, amely az EB selejtezőkön is bevethető lesz. Egy teljesen más felfogásban pályára lépő magyar csapatot láthatott a közönség, és az is igencsak jót tett a mérkőzésnek, és persze nekünk is, hogy végre nem voltunk magasság- és fizikai hátrányban. Ettől, és valószínűleg az alapos fejmosástól a lányok szárnyakat kaptak és végig kézben tartották az első játszmát. Öröm volt látni, hogy végre a kétes, billegő szituációk zöméből mi kerültünk ki győztesen, számos elveszettnek hitt pontot sikerült megmenteni, majd megfordítani. A második játszma igencsak változatosra sikeredett, oda-vissza adták egymásnak az előnyt a csapatok, ám tisztán látszott, a mieink nagyon akarják a győzelmet, míg az osztrák lányok egyre tanácstalanabbul próbálták átlőni a mai napon remeklő blokkunkat. Meglett az első győzelem, már csak az volt a kérdés, sikerül-e 3:0 arányban hozni a meccset, ami igencsak fontos volt a végelszámolás tekintetében. Sikerült és le a kalappal a lányok előtt - nem adták fel, nem szegte kedvüket a három vereség és így végre megtapasztalhatták a győzelem édes ízét is.
Jöttek a fiúk és ők is megmutatták, milyen a magyar virtus. Nehéz elhinni egy horvát csapatról, hogy vérszegény, de a mieink mellett igenis annak tűntek, míg a Buzek-fiúk ezer fokon égve akarták bebizonyítani, hogy van keresnivalójuk az európai élmezőnyben. Végig kézben tartották a mérkőzést, és sikerült a minimálisra csökkenteni a nyitás- és fogadás-hibákat, ami azt jelentette, hogy ellenfelünk nem bízhatott a számos ingyen pontban. Megnyerni pedig nem sikerült nekik eleget ahhoz, hogy akár egy játszmát is elvegyenek tőlünk. Igazából csak a második játszma volt szoros, de a fiúk megmutatták, hogy képesek az utolsó pillanatig koncentrálni és feledtették a reggeli rémálmot (félálmot?).
Az utánunk következő mérkőzéseken pedig az is eldőlt, hogy a fiúk számára még a bronzérem sem elérhetetlen. Mivel a szlovákok két rettenetesen szoros szettben kikaptak Ausztriától, úgy alakult, hogy a csoport negyedik helyén végző magyar és az ötödiken végző horvát válogatott helyosztót játszhatott a negyedik helyért, amely egyben kisdöntőt jelent holnap a csoport harmadik helyén végző Ausztria ellen. Mivel ma egyszer már simán legyőztük őket, esélyeink nem is lehettek volna jobbak...
Közben a lányok esélyei leginkább azon múltak, hogy a Románia - Ausztria mérkőzésen érvényesül-e a papírforma, vagyis a románok legyőzik-e a „sógornőket"? Ebben az esetben ugyanis még akár a mieink is odaérhettek volna a bronzmeccs közelébe, de a volna a mondat leghangsúlyosabb eleme. Ugyanis Ausztria meglepetésre 2:1 arányban legyőzte Románia válogatottját, így minden reményünk elszállt, már ami a dobogót illeti.
Utoljára maradt a Csehszlovák, azaz Cseh – Szlovák összecsapás, melyen egyértelműen az előbbiek voltak az esélyesek, míg a szlovákok az utolsó hely elkerüléséért küzdöttek. Nos, az első játszma alapján nem sokan gondolták volna, hogy néhány ponton fog múlni a mérkőzés, a második szett rendkívül szorosan alakult, a harmadikat pedig már a szlovák lányok nyerték. Így véget értek a küzdelmek a lányoknál és kialakult a csoport végeredménye, mely egyben meghatározza a holnapi helyosztók párosításait is.
A Magyarország – Horvátország helyosztó zárta a napot, és a fiúk valószínűleg „minden jó, ha jó a vége" alapon léptek pályára. Igaz, önbizalmunkat jelentősen növelte a tény, hogy ma már egyszer egészen magabiztosan legyőztük a horvát csapatot. Ennek tudatában a fiúk hallatlan magabiztossággal és profizmussal álltak a feladat elé, és hozták a „kötelezőt", azaz 3:0 arányban legyőzték a horvátokat. A második játszmában Gergye Roland olyan adogatás sorozatot produkált, amely végleg elvette a horvát legények harci kedvét, innentől kezdve pedig nem volt megállás. Minden jó, ha a vége jó, holnap a bronzért küzdünk, ellenfelünk az osztrák válogatott.
Kialakult tehát a két döntő és a helyosztók párosítása, a csehek mindkét fináléban érdekeltek, a lányoknál a román, a fiúknál a szlovák válogatott próbálja meg felvenni velük a versenyt.

Eredmények – második játéknap

Lányok - Mezőgazdasági Egyetem sportcsarnoka

08:30 Magyarország – Csehország 1:2 (-8; -18; 21)
10:00 Hollandia – Románia 2:1 (19; 25; -19)
11:30 Ausztria – Magyarország 0:3 (-16; -22; -20)
13:00 Szlovákia – Hollandia 0:3 (-23; -18; -12)
14:30 Románia – Ausztria 1:2 (-25; -24; 20)
16:00 Csehország – Szlovákia 2:1 (16; 25; -23)

Az állás: 1. Csehország 8 pont (8-4), 2. Románia 7 pont (7-5 / 1,075), 3. Hollandia (7-5 / 1,053), 4. Ausztria 5 pont (5-7 / 0,914), 5. Magyarország (5-7 / 0,877), 6. Szlovákia 4 pont (4-8).

Csütörtöki (záró nap) program:

Helyosztó a bronzéremért: 8:00 / Hollandia – Ausztria / Mezőg. Egyetem sportcs.

Helyosztó az ötödik-hatodik helyért: 11:00 / Magyarország - Szlovákia / Mezőg. Egyetem sportcs.

Döntő: 11:00 / Csehország – Románia / Oláh G. u. sportcsarnok.

Fiúk - Oláh Gábor utcai sportcsarnok

09:00 Ausztria – Magyarország 3:0 (18; 20; 14)
10:30 Szlovákia – Csehország 0:3 (-23; -24; -20)
12:00 Magyarország – Horvátország 3:0 (21; 23; 18)
13:30 Szlovákia – Ausztria 1:2 (-22; -24; 18)
17:30 Helyosztó a 4-5. helyért: Magyarország – Horvátország 3:0 (23; 17; 21)

Az állás: 1. Csehország 11 pont (11-1), 2. Szlovákia 5 pont (5-7 / 1,003), 3. Ausztria 5 pont (5-7 / 0,971), 4. Magyarország (5-7 / 0,940), 5. Horvátország 4 pont (4-8).

Csütörtöki program:

Helyosztó a bronzéremért: 9:30 / Ausztria –- Magyarország / Mezőg. Egyetem sportcs.

Döntő: 9:00 / Csehország – Szlovákia / Oláh G. u. sportcsarnok.

Megjegyzés: A döntők 3 megnyert játszmáig tartanak.

 

  

MEVZA NAPLÓ-1. --- (10_12.29-én 11:10) - tudósított: Topor Csaba, MRSZ sajtófőnök

 

 

 

 

 

 

Első nap - lányok

December 28., kedd, reggel 9 óra, Debrecen. Az Oláh Gábor utcai sportcsarnokban pályára lépett az első két lány csapat, Hollandia a Cseh Köztársasággal játszott a debreceni MEVZA torna nyitómérkőzésén. A háttérben a magyar lányok melegítettek, és néha-néha lopva, de odapillantottak a pályára, ahol a kiegyenlített küzdelemnek köszönhetően a csapatok testvériesen megosztoztak az első két játszmán. A jelentős magasság- és általános fizikai fölényben játszó cseh lányok azonban nem hagyták kiénekelni a sajtot a szájukból és végig irányítva behúzták az első győzelmet – az persze csak később derült ki, mennyibe került az elbukott szett. Hiszen a versenykiírás szerint 3:0 arányú győzelemért három, 2:1 arányú győzelemért két pont jár, s mivel mindenki játszik mindenkivel, meglehet, hogy épp ezt a pont fog hiányozni nekik a végelszámolásnál.

Ezután végre igazán hazai lett a terep, jöttek mi lányaink, láthatóan felszabadultan és önbizalomtól eltökélten - az eltökéltségre pedig igencsak szükség volt, mert a velünk szemben álló szlovák csapat is győzelmi tervekkel érkezett a cívisvárosba. Sajnos a jó kezdés után hamar kiderült, hogy a komoly fizikai hátrányt csak ideig-óráig lehet lelkesedéssel pótolni, voltak ugyan szép periódusaink, ám a szlovák hölgyek végig uralták a mérkőzést. Németh Lajos szövetségi kapitány remek ütemérzékkel kért időt az első szett derekán, lányaink pedig zsinórban öt pontot hoztak a vendégeken, ám ettől a szlovákok sajnos új erőre kaptak és végül 25-17 arányban behúzták az első játszmát.

A lányok alaposan felpaprikázódtak a simán elbukott első felvonás miatt és azonnal elhúztunk 3:0-ra, a közönség pedig joggal bízhatott az egyenlítésben, ám a szlovák csapat megint nagyon hamar rendezte sorait és pár percen belül ott lihegtek a nyakunkon. De csak lihegtek, mert egy-két pontnál közelebb nemigen jutottak, sőt, 8:4-re megint mi húztunk el, nem csoda, hogy jött a következő időkérés szlovák részről. A három-négypontos előnyt szépen tartottuk, és ez láthatóan elbizonytalanította a vendégcsapatot is, egyre több hiba csúszott be a játékukba, míg a mieink pontról-pontra felszabadultabban játszottak. A játszma hajrájára 22:16-os előnnyel „érkeztünk” meg. A szlovák lányok ekkor megint ránk ijesztettek, ám két pontnál közelebb nem jutottak, a vége 25:22 ide! Jöhetett a döntő játszma.

És jött három szlovák pont kezdésnek, amire egy szép sánc és két csodás mentés volt a válasz, így sikerült kordában, azaz pár pontnyi közelségben tartani az ellenfelet. Egy darabig. 10:5-nél Németh Lajos újra időt kért, fel is jöttünk három pontra, ekkor azonban valami eltört….pár percen belül az eddigi legnagyobb különbséget, tíz pontot mutatott a kijelző és komoly veszélybe került a győzelem lehetősége. Azonban hiába az időkérés, ha még a szerencse is az ellenfél mellé áll, a hálóról lecsorgó szerva, a két centivel kicsúszó blokk mind-mind csak növelték hátrányunkat, a lányok pedig láthatóan maguk sem hittek abban, hogy ekkora különséget ledolgozhatnak. Nem is sikerült, így be kellett érnünk az egy ponttal és a reménnyel, hogy délután Románia ellen meglesz az első győzelem.

A nap harmadik derbijét Ausztria és a hollandokat legyőző Cseh Köztársaság vívta. Az osztrák lányok láthatóan kilógnak a mezőnyből…lefelé. Hatalmas méretbeli hátrányukat azonban rengeteg lelkesedéssel igyekeznek pótolni, és ez a cseh válogatott ellen is egészen sokáig működött. Sőt, még egy játszmát is sikerült elhalászniuk a jóval esélyesebb csapattól, igaz, azért a fizikai különbség a végén megmutatkozott.

Következtek a minket legyőző szlovákok és az a román csapat, amely első mérkőzését vívta, így róluk sokat akkor még nem tudtunk mondani. Akkor még. Látva északi szomszédaink ellenünk mutatott teljesítményét és a szlovák lányok hatalmasnak tűnő fizikai fölényét kevesen hitték volna, hogy a román csapat tulajdonképpen macska-egér harcot vív majd velük. Az első két játszmában egyszerűen szétzilálták a megbízhatóan, ám egyszínűen játszó szlovákokat, és az elbukott harmadik játszma is kizárólag annak volt köszönhető, hogy a román kapitány az F-csapatát játszatta az utolsó felvonásban.

A holland-osztrák meccsen az volt a kérdés, vajon a lelkes, ámde a mezőnyben aprócska „sógornők” mennyire tudják megnehezíteni a hatalmas tulipános lányokat. Nos, egy játszmára megint jók voltak, a vége azonban pont ugyanúgy sült el, mint a csehek ellen, kettő-egyes vereséggel.

Jöhetett a várva-várt utolsó összecsapás, amelyen a mi lányainknak kellett csodát tenniük – jelesül legyőzni a szinte virtuóz módon játékos román gárdát. Tóth Tamás elnök a meccs előtt abban bízott, hogy a román lányok ellőtték puskaporuk javát, és való igaz, egy meglepetés győzelemmel akár a csoportelsőség sem volt elérhetetlen a számunkra. Ezzel szemben az első szettben végig futottunk az eredmény után, hiába voltak remek periódusaink, a végjátékra olyan hátránnyal érkeztünk, amin csak szépíteni tudtunk.

A második játszmára kialakult a mérkőzés képe – mezőnyben ugyan tartottuk a román lányokat, ám a végén mindig becsúszott egy-egy apró hiba, nem is beszélve a rengeteg adogatás- és fogadás-rontásról, amelyek mindig a lehető legrosszabb időpontban jöttek. Nem mintha létezne jó időpont a hibára…

A második játszma elvesztésével egyértelművé vált, a magyar válogatott a becsületéért és a később igen fontosnak számító egy pontért kell küzdjön az utolsó felvonásban. Ez lett a legszorosabb és egyben legizgalmasabb is, sőt, a játszma közepéig a magyar csapat vezetett, de már ekkor látszott, ennyi hibával nehéz lesz megtartani az előnyt. Rendere jöttek a szervahibák, az elrontott fogadások és hiába tartottuk magunkat derekasan, látszott, ha a románok egy fokozattal feljebb kapcsolnak, bajba kerülünk. Ettől függetlenül rettentő szoros lett a játszma vége, 22-22-nél még úgy tűnt, akár meg is lehet a becsületjátszma, ám a végét a vendégek bírták jobban, s szorosan, de szettveszteség nélkül jutottak túl az első játéknapon.

29-én reggel fél 9-től folytatódnak a küzdelmek, aki teheti, látogasson ki a mérkőzésekre és szurkoljon a lányoknak, mert van miért!

Az első játéknap eredményei:

Cseh Köztársaság – Hollandia 2:1 (19; -23; 19)

Magyarország – Szlovákia 1:2 (-17; 22; -11)

Ausztria – Cseh Köztársaság 1:2 (-20; 21; -19)

Szlovákia – Románia 1:2 (-25; -15; 20)

Hollandia – Ausztria 1:2 (19; -24; -21)

Románia – Magyarország 3:0 (21; 19; 23)

Az „A” csoport állása:

1. Cseh Köztársaság 4 pont (4-2)

2. Ausztria 3 pont (3-3)

3. Hollandia 2 pont (2-4)

A „B” csoport állása:

1. Románia 5 pont (5-1)

2. Szlovákia 3 pont (3-3)

3. Magyarország 1 pont (1-5)

Első nap - fiúk

A fiúk az Agrártudományi Egyetem sportcsarnokában vágtak neki a küzdelmeknek és mi ott is a második mérkőzésen léptünk pályára – előttünk az osztrákok a horvát csapattal néztek farkasszemet. A papírforma horvát győzelmet ígért, de az ember már csak úgy van ezzel, hogy „hiszem, ha látom”. Hát, aki kiment, látta, hogy a különbséget zongorázni is lehetett volna – a papírforma pedig ezúttal beigazolódott. Az osztrákok remekül küzdöttek mindaddig, amíg a horvát fiúk azt hagyták, a végjátékokat végig irányítva, teljesen megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, begyűjtve ezzel az értékes három pontot.

Ezután jöttek a mi fiaink, kikre a végső győzelemre is bőven esélyes cseh legények vártak. Első ránézésre ugyan nem tűnt jelentősnek a fizikális különbség, mégis érezhető volt, hogy tömegben azért inkább mi álltunk csehül – az első játszmában pedig a vendégek maximálisan ki is használták minden lehetőségüket és mind támadásban, mind mezőnyben dominálták a játékot. A vége 25-21 lett…nekik. Ekkor azonban feltámadtak Buzek László tanítványai, a csehek kicsit kiengedtek, mi pedig nagyon feljavultunk, igaz, megint kellett egy kis hidegzuhany, a játszma elején ugyanis még 0-5-re álltunk, de innentől kezdve nem volt megállás, a szett 25-21-re ide, jöhetett a mindent eldöntő harmadik játszma, amiben sajnos nem volt sok köszönet. A második szett láthatóan rengeteget kivett mentálisan a fiúkból, nem tudtak megfelelően felpörögni, így a cseh válogatott egészen simán, 25-11-re hozta a döntőt felvonást, és vele együtt a meccset is. A fiúknak azonban nem volt okuk a csalódásra, jól játszottak és délután lehetett javítani Szlovákia ellen.

Előtte azonban még hátra volt két derbi, a horvát – szlovák és a cseh – osztrák összecsapás. Az előbbin a szlovákok kicsit elaludták a mérkőzés elejét, és ha szűken is, de elbukták az első játszmát, ám érezni lehetett, ennél azért ők sokkal többre képesek. Ezt a második játszmában be is bizonyították, végig előnyben játszva, néha bődületes ütéseket produkálva kiegyenlítettek és hiába tett meg mindent a lelkes és nagyon összetartó horvát csapat, hogy megfordítsa a mérkőzést, csak egy nagyon szoros döntő játszmára telt tőlük.

A csehek toronymagas esélyesként léptek pályára a minden tekintetben gyengébbnek tűnő osztrák válogatottal szemben és hiába küzdöttek derekasan, csupán perceik voltak a rettenetes fizikai és technikai fölényben játszó cseh legények ellen. A sima győzelem sejtette, hogy a torna legerősebb csapata első látásra (de másodikra is) a cseh gárda, amelyet már megszorongatni is bravúr.

Végre jöhettek a mieink és egy olyan mérkőzésnek lehettünk tanúi, amely lehet, hogy az egész torna legkiemelkedőbb összecsapása lesz. Buzek László csapata az első játszmában színes, változatos játékkal és hallatlan lelkesedéssel tartotta kordában a komoly erő- és magassági fölényben játszó szlovákokat. Remek mentések, gyönyörű, fineszes megoldások mindkét oldalon, és egy hihetetlen végjáték, melyben folyamatosan változott az esélyes személye. Most már könnyű azt mondani, mi lett volna ha….nem is szeretjük az ilyen kérdéseket. A lényeg, hogy drámai végjátékban elbuktuk a játszmát, és ekkor mutatta meg igazán a csapat, hogy CSAPAT. Még feljebb kapcsoltak, szinte alig hibáztak, s mivel a szlovákok nem tudtak erősíteni, nem is lehetett kérdéses, hogy a látványosan érett, lelkes és összetartó magyar csapat kiegyenlít. Ami pedig utána jött, arra szavakat is nehéz találni. Szinte végig hátrányban játszottunk a döntő játszmában, de mindig sikerült előhúzni a kalapból egy-egy extra megoldást, volt, hogy két-három leütést szedtünk fel a földről úgy, hogy a végén hibára kényszerítettük az ellenfelet, és amikor szorult a hurok, a fiúk egymást segítve-bátorítva hitették el a másikkal azt, hogy még semmi sincs veszve. Ám hiába a lelkesedés, hiába a küzdeni tudás, két apró hiba és a győzelem lehetőségéből egy csodálatos vereség lett. Már ha van ilyen….szerintem van.

A nap utolsó összecsapásán a csehek megmutatták, mire lehet számítani ellenük, a szlovákoktól épphogy vereséget szenvedő horvát válogatottnak esélye sem volt ellenük, még az is belefért, hogy a harmadik játszmára a komplett kezdőcsapat a kispadról figyelje az eseményeket. Látható, s tán nem túlzás kijelenteni, annak, aki MEVZA bajnok akar lenni, az út a győzelemhez a csehek testén keresztül vezet.

Az első játéknap eredményei:

Ausztria – Horvátország 0:3 (-23, -20, -23)

Cseh Köztársaság – Magyarország 2:1 (21, -21, 19)

Horvátország – Szlovákia 1:2 (24, -18, -23)

Cseh Köztársaság – Ausztria 3:0 (17; 21; 17)

Magyarország – Szlovákia 1:2 (-26; 22; -25)

Horvátország – Cseh Köztársaság 0:3 (-11; -19; -22)

Az állás:

1. Cseh Köztársaság 8 pont (8-1)

2. Szlovákia 4 pont (4-2)

3. Horvátország 4 pont (4-2)

4. Magyarország 2 pont (2-4)

5. Ausztria 0 pont (0-6)

 

 

 

 

 
 

ELŐZETES- 2. --- (10_12.24-én 19:30)

Nemzetközi röplabdaverseny Debrecenben

2010. december 28-30. között kerül sor Debrecenben összesen 11 korosztályos nemzeti válogatott részvételével a MEVZA nemzetközi utánpótlástornára.

Interjúk - Németh Lajos

A leány válogatott szövetségi edzője, Németh Lajos évtizedek óta rengeteg szállal kapcsolódik a hazai röplabdázáshoz. Volt már a felnőtt női- és férfi válogatottnak is a szövetségi kapitánya, utánpótlás vonalon szintén női és férfi válogatottnál is tevékenykedett vezetőedzőként, dolgozott már vezetőedzőként extraligás női és férfi csapatoknál, és volt már a Magyar Röplabda Szövetség edzőbizottságának elnöke és főtitkára is.

Jelenleg a Magyar Röplabda Szövetség elnökségének tagja, a Szakmai Kollégium vezetője; mestertanárként a Testnevelési Egyetem Sportjáték Tanszékének vezetője; a Sport1 szakkommentátora.

A magyar leány válogatott a szlovák-, a cseh-, az osztrák-, a román és a holland válogatott ellen szerepel Debrecenben MEVZA tornán, amely az utolsó mérkőzéssorozat az Eb-selejtező előtt. Mennyire fontos az eredményesség a debreceni tornán? Hányadik helyre várja a csapatot?

- Természetesen minden mérkőzés, verseny és az eredmény is fontos, de én elsősorban azt tartanám nagy eredménynek, ha a csapat teljesítménye folyamatos fejlődést mutatna. A januári EB selejtezőn való sikeres szereplésnek ez a záloga. Ugyanakkor hazai környezetben elvárható a minél jobb helyezés elérése is.

Mit tud az ellenfelekről? Játszott-e valamelyikük ellen a magyar együttes 2010-ben, és ha igen, milyen eredményt értek el?

- Az ellenfeleink közül a cseh, osztrák, szlovák csapat ellen már többször is játszottunk, volt amikor mi győztünk és volt olyan, hogy ellenfeleink diadalmaskodtak. Az eddigi eredmények alapján azt mondhatom, hogy közel egyforma szintet képviselnek az említett együttesek. A hollandok és a románok számunkra eddig ismeretlenek voltak, így nem tudok véleményt mondani Róluk.

Ez a mostani válogatott mennyiben hasonlít arra a csapatra, amelyik 2008-ban, a 12. Eötvös Kupán szerepelt?

- Az akkori csapataink („A” és „B” csapattal indultunk 15 fővel) tagjai közül a mostani keretben 9 játékos szerepel. Tapasztalataink alapján ez teljesen normális, hiszen ezek a lányok még nagyon fiatalok. Lehet azt mondani, hogy napról napra változnak, másképp fejlődnek, nem biztos az, hogy a kezdetekben kiválasztottak rövid, vagy hosszabb távon beválnak.

2011 januárjában hol és milyen ellenfelekkel játszik a leány ifjúsági válogatott EB- selejtezőt?

- 2011. január 5-9. között a Kanal nevű településen (Szlovénia) Belorusszia, Dánia, Szlovénia és Ukrajna hasonló korú játékosokból álló csapatai lesznek ellenfeleink.

Mi a célkitűzés az EB- selejtezőn?

- Annak ellenére az a célunk, hogy bejussunk a májusi EB döntőbe, hogy ellenfeleink közül a belorusz és az ukrán válogatottról semmilyen informácíónk sincs! Valószínűsíthető, hogy nem lesz könnyű a feladatot megoldani, annál is inkább mivel új pontszámítási rendszert vezetett be a CEV. Ez azt jelenti, hogy 3 pontot kap az a csapat, amely 3:0, 3:1 arányban, és 2 pontot, ha 3:2 arányban győz. A 3:0, 3:1 vereségért nem jár pont, a 3:2 arányban elvesztett mérkőzés csapatai 1 pontot kapnak. Ez jobban bonyolítja a helyzetet egy 5 csapatos torna esetében.

A jelenlegi ifjúsági válogatottból kik azok a játékosok, akik egyesületük felnőtt csapatában is meghatározó játékosnak számítanak?

- Dzunic Anna a MÁV Előre Székesfehérvár, Ilyés Bettina az NRK Nyíregyháza, Roma Flóra a Nyíregyházi Főiskola SE NB I Extraliga, Horváth Petra a BITT Kaposvár NRC NB I csapatának stabil kezdő játékosa, Bánlaki Mária a TFSE-KRA NB II felnőtt csapatának liberója, Rajtuk kívül Borsos Lili, Czina Kata a Vasas illetve a Békéscsaba NB I Extraliga együttesek cserejátékosai.

Van-e olyan játékos a csapatban, aki a felnőtt válogatottban is számításba jöhet, vagy akinek a legnagyobb esélye van erre?

- Ezt nem tudom megállapítani most. Vannak nagyon tehetséges, szorgalmas játékosaink, de – mint ahogy ezt már említettem – a fejlődésük jelenlegi szakaszában annyi különböző hatás éri Őket, ami alapján nehéz megjósolni jövőjüket.

Interjúk - Buzek László

A fiú válogatott szövetségi edzője, Buzek László, aki nemcsak a magyar röplabdázásnak, hanem a nemzetközinek is legendás alakja. 266 alkalommal volt felnőtt magyar válogatott, tízszeres magyar bajnok, tizenegyszeres Magyar Kupa győztes, KEK ezüstérmes. Ő volt az, aki a világon először alkalmazta a hátsó sorból támadást és szintén ő volt az, aki először nyitott Magyarországon felugrásos nyitással.

A három-négy évtizeddel ezelőtti röplabdázás meghatározó egyénisége készségesen és a tőle megszokott közvetlenséggel válaszolt kérdéseinkre.

Hogyan jött annakidején az ötlet, hogy a hátsó sorból támadjon? Az első sor játékosai nem tudták eredményesen befejezni a támadást?

- Ez is igaz, ilyen is előfordult. Mi annakidején Csepelen az edzéseken, amikor csak heten, nyolcan edzettünk úgy játszottunk, hogy csak a hármason kívülről lehetett támadni. Mivel ez edzéseken ez a módszer bevált, az akkori edzőm Antalpéter Tibor azt javasolta, hogy mérkőzéseken is próbáljam ki. Olyan jól sikerült, hogy néhány évig nem is tudtak lesáncolni.

Pályafutása során melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzés illetve melyik a legnagyobb élmény, amelyet a röplabdázásnak köszönhet?

- Rengeteg van, da az 1977-es Európa Bajnokságon, Helsinkiben az olaszok elleni 3-2-es győzelem talán a legmaradandóbb élmény. A négyes döntőbe jutásért játszottunk egy hatalmas mérkőzést. Azóta se sikerült legyőzni az olaszokat.

A mostani fiú ifjúsági válogatott három éve folyamatosan résztvevője az Eötvös Kupáknak. Legutóbb 2010. augusztusában, a 14. Eötvös Kupán láthatták az érdeklődők az ifjúsági válogatottat, ahol a svájci válogatottat megelőzve dupla magyar siker született, az első és a második helyen a magyar válogatott „A” és „B” csapata végzett. Hogyan emlékszik vissza az Eötvös Kupára, mennyiben szolgálta a felkészülést az augusztusi verseny?

- Kellemes élmények maradtak bennem az Eötvös Kupákról. Az idei versenyről különösen jók az emlékeim, hiszen az első két helyen a mi csapatunk végzett. Ezt nagy sikernek tartom, mert rangos nemzetközi tornán értük el. Azért is volt fontos az idei Eötvös Kupán a szereplés, mert 2010-ben addig az egyetlen megmérettetés volt saját korosztályunkban. más versenyzési lehetőségünk nem volt. Azóta az NB I alsóházában felnőtt csapatok ellen 7 mérkőzést játszottunk, négyszer győztünk, háromszor kikaptunk.

Változott-e augusztus óta a keret?

- Igen, kisebb változások történtek. A régebbi második számú feladónk cserélődött, a Dunaferr játékosa Kövesi Balázs ismét a keret tagja. A kezdő hatos, a csapat gerince azonban nem változott, ugyanaz, amellyel az Eötvös Kupán is játszottunk.

Hogyan érintette Önt, hogy a januári EB- selejtező előtt ismét Debrecenben vesznek részt a MEVZA tornán?

- Örülök neki, hiszen a januári EB- selejtező előtt még egy lehetőség adódott arra, hogy komoly ellenfelek ellen lássam, hogy melyik játékosom mit tud kiélezett mérkőzésszituációkban. Szeretek Debrecenbe járni, bár egy kicsit messze van. Viszont az egy kicsit kellemetlen, hogy a verseny után az EB- selejtező végéig már nem megyünk haza. A MEVZA torna után Dunaújvárosba utazunk edzőtáborozni, majd irány az EB- selejtező. A szilvesztert is együtt töltjük a csapattal.

Ismeri az ellenfeleket, a szlovák-, a cseh-, az osztrák és a horvát válogatottat?

- Igen, a tavalyi MEZVA tornán játszottunk ellenük. A horvátokat 2009-ben a szlovéniai Mariborban rendezett versenyen megvertük, az osztrákok ellen egyszer győztünk, egyszer vesztettünk. A szlovákoktól kikaptunk. A tavalyi versenyen szerepelt még az izraeli és a szlovén válogatott is.

Milyen eredményességre számít a decemberi versenyen?

- Szeretnénk minél előbb végezni. Egy dobogós eredménnyel elégedett lennék. Tavaly a negyedik helyen végeztünk.

A debrecenieknek vegyes érzelmeik vannak Harkivról a DVSC Európa Liga labdarúgó-mérkőzés kapcsán. Bár vezetett és jól játszott Ukrajnában a Loki, két elkerülhető góllal meg nem érdemelt vereséget szenvedett a csapat. Ugyanebben a városban kerül sor az Ön által vezetett korosztályos válogatott EB- selejtező mérkőzéseire. Kik lesznek a csapat ellenfelei és mi a célkitűzés a selejtezőn?

- Szeretnénk minél előbb végezni, ha lehet továbbjutni. Az izraeli-, az ukrán-, a szerb-, és a litván válogatott ellen fogunk játszani.

Számíthatunk arra, hogy 2011. augusztus 21-23. között ismét láthatjuk a fiú ifjúsági válogatottat a 15. Eötvös Kupán?

- Szeretnénk részt venni. Ha rajtam múlik, akkor jövünk.

 

  

ELŐZETES - 1. --- (10_12.24-én 18:50)

Nemzetközi röplabdaverseny Debrecenben

2010. december 28-30. között kerül sor Debrecenben összesen 11 korosztályos nemzeti válogatott részvételével a MEVZA nemzetközi utánpótlástornára.

A röplabda hajdúsági szerelmesei tehát örülhetnek, hiszen néhány hónappal ezelőtt, a 14. Eötvös Kupán számos klubcsapat mellett a chilei és a tunéziai lány-, valamint a svájci- és a magyar válogatott játékosainak játékában gyönyörködhettek, ezúttal pedig a cseh-, a holland-, a román-, az osztrák-, a szlovák- és a magyar lány-, valamint a cseh-, szlovák-, osztrák-, horvát- és magyar fiú ifjúsági válogatottakat láthatják a debreceni helyszíneken. A MEZVA (Middle European Volleyball Zonal Association, Közép-európai Röplabda Szövetség) évente rendezi meg a versenyt, melyen most az 1993-ben és azután született fiúk, valamint az 1994-ben és azután született lányok szerepelhetnek. A nemzeti válogatottaknak remek alkalom ez a verseny, hiszen januárban EB- selejtező következik. A mostani tornán tehát a csapatok a nagy megmérettetés előtti utolsó felkészülési mérkőzéseiket játsszák, ezért nagy küzdelmekre, magas szintű játékra van kilátás.

A találkozókra két helyszínen kerül sor, az Oláh Gábor Utcai Csarnokban és az Agrártudományi Egyetem Csarnokában. Mindkét helyszínen az összes mérkőzésre ingyenes a belépés.

Előzetes a MEVZA hivatalos honlapján ITT - klikk!

Vissza a főoldalra